József Attila Kör
  • Hírek
  • Tagok
    • Tagfelvétel
  • Kiadványok
    • Melting books
    • Világirodalmi sorozat
    • JAK-füzetek
    • SzínText
  • Programok
    • Műfordító tábor
    • JAK-piknik
    • Kötet előttiek
    • JAK-tábor >
      • Titkos naplók
    • KULTOK
    • Letölthető hanganyagok
  • Jakkendő-díj
  • Nemzetközi kapcsolatok
    • YoungLit4V4
    • Solitude-ösztöndíj
    • Re.Verse V4
  • JAK-Retro
  • EN
  • Hírek
  • Tagok
    • Tagfelvétel
  • Kiadványok
    • Melting books
    • Világirodalmi sorozat
    • JAK-füzetek
    • SzínText
  • Programok
    • Műfordító tábor
    • JAK-piknik
    • Kötet előttiek
    • JAK-tábor >
      • Titkos naplók
    • KULTOK
    • Letölthető hanganyagok
  • Jakkendő-díj
  • Nemzetközi kapcsolatok
    • YoungLit4V4
    • Solitude-ösztöndíj
    • Re.Verse V4
  • JAK-Retro
  • EN
József Attila Kör

A JAK elnöksége pályázatot hirdet a JAK elnöki tisztségének betöltésére

18/5/2017

Comments

 
Picture
A József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöksége alapszabályának megfelelően pályázatot hirdet tagjai között.
A mandátum időtartama: 2018. január 1. – 2020. december 31.


Read More
Comments

JAK tábor 2016 - képekben

7/9/2016

Comments

 
Comments

Az irodalom kikapcsol – a 28. JAK-tábor részletes programja

11/8/2016

Comments

 
Picture

Read More
Comments

JAK tábor 2016

9/8/2016

Comments

 
Picture
Comments

Kötet előttiek: Hyross Ferenc

1/5/2016

Comments

 
A kötet előttiek májusi rendezvényének vendége Hyross Ferenc költő. A szerzővel Závada Péter beszélget.
Hyross Ferenc (1992, Budapest) Pannonhalmán érettségizett, jelenleg Budapesten, az ELTE-n tanul, leginkább pszichológiát. Versei eddig többek közt a Műútban, a Kortársban, az Irodalmi Szemlében, a Műhelyben, az Új Forrásban, az Apokrifban, a kulter.hu-n és a hatarvidek.org-on jelentek meg. A JAK tagja és a FISZ-nél készül – várhatóan könyvhétre megjelenő – első kötete. Részt vett a sárvári írótáboron és első helyen megnyerte a FISZ 2015-ös alkotói pályázatát. Publikációs lista: goo.gl/yZlmJy és tumblr: koborblog.tumblr.com
​

Esemény a Facebookon
Comments

 JAK Kötet előttiek: André Ferenc

16/3/2016

Comments

 
A szerzővel Závada Péter beszélget
​
André Ferenc
Költő, slammer. 92, Csíkszereda. Jelenleg a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalomtudomány szakán mesterizik. Részt vett a sárvári írótáboron 2011-ben. Számos folyóiratban publikált (Látó, Helikon, Drót, ÚjNautilus, stb.), valamint antológiákban (Mozdonytűz, Szép versek, R25, Slam.pont, stb.) is jelentek meg szövegei. Több slam versenyen ért el helyezést. 2013-ban a Látó folyóirat nívó díjasa debüt kategóriában. A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöke, a JAK és a FISZ tagja. A Beatwándor verses zenei projekt tagja, Horváth Benji költő, Bajusz Gábor, Visky Péter és Dobricza Szili zenészekkel közösen. Jelenleg szótagadó munkacímű kötetén vacakol.

JEGYEK: elővételben, előre foglalva 350 Ft // a helyszínen és az est napján 500 Ft

JEGYVÁSÁRLÁS:
http://www.jegy.hu/program/jak-kotet-elottiek-58534

JEGYFOGALÁS (kezelési költség nélkül):
06-1-269-66-10 // jegy@rs9.hu
Comments

A JAK a pozsonyi BRaK könyvfesztiválon

28/4/2015

Comments

 
Picture
Második alkalommal kerül megrendezésre a BRaK könyvfesztivál Pozsonyban. A háromnapos projekt célja, hogy bemutassa a független és/vagy kisebb könyvkiadókat és könyvművészeti projekteket, különösen a könyvészeti szempontból különlegesebb kiadványokat. A könyvvásárhoz kapcsolódóan irodalmi programok, kerekasztal-beszélgetések, könyvbemutatók is helyet kapnak. Idén a szamizdat szerepel kiemelt témaként. A V4 együttműködések keretében a JAK-os is meghívták, hogy a szervezet mellett a Children of the Transition nemzetközi projektjét is bemutassa.

2015. május 30., szombat, 14:00
Fellépők: Tóth Kinga, Fehér Renátó, Mán-Várhegyi Réka, Czinki Ferenc
​
A fesztiválról részletesebben:
www.brakfestival.sk
https://www.facebook.com/brakfestival?fref=ts
Comments

Nemzetközi JAK-est (Solitude, V4-Children of the transition) @ RS9+

20/1/2015

Comments

 
A RENDSZERVÁLTÁS GYERMEKEI
(Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia)
A József Attila kör irodalmi programsorozata – Programzáró esemény

Nemzetközi JAK-est workshop, irodalom, zene a József Attila Kör nemzetközi programjainak bemutatkozása
15:00- 16:00: Children of the Transition – a rendszerváltás gyermekei, Visegrad project, workshop;
moderál: Zilahi Anna
18:00-19:00 Children of the Transition felolvasás és beszélgetés a projekt résztvevőivel, moderál: Tóth Kinga; résztvevők: Borda Réka (H, 1992), Wojciech Gil (PL, 1992), Štěpán Hobza (CZ, 1993), Szabó Márton István (H, 1993), Szenderák Bence (H, 1992)
19:00-19:15: Zenél a JAK-táborból már jól ismert Schoblocher Barbara-Jancsó Gábor akusztikus duó!

Picture

Read More
Comments

Kötet előttiek: Borda Réka és Szenderák Bence

16/10/2014

Comments

 
Folytatódik Kötet előttiek a Roham Bárban. A sorozatban fiatal és/vagy pályakezdő, illetve önálló könyvvel még nem rendelkező alkotókat mutatunk be.
​

Borda Réka és Szenderák Bence a JAK-tagok számára a Műút Szöveggyárból és a Gömbhalmaz-csoportból már ismerős lehet. Az esten azonban még jobban meg lehet ismerni őket a szövegeken keresztül.
A szerzőkkel Sopotnik Zoltán, költő, író, a JAK-füzetek korábbi szerkesztője beszélget.a
Picture
Comments

26. JAK-tábor, 2014. augusztus 26-30. – jelentkezés és információk

22/7/2014

Comments

 
Picture

Read More
Comments

JAK KÖTET ELŐTTIEK: BALÁZS ZOLTÁN ÉS URBÁN ÁKOS ESTJE

16/3/2014

Comments

 
Picture
A József Attila Kör kötet előttieket bemutató sorozatának következő estjén, március 27-én (csütörtökön) 18 órától a Rohamban (1074 Budapest, Dohány u. 22–24.) Balázs Zoltánnal és Urbán Ákossal Lapis József beszélget.

​Az esemény a Facebookon: www.facebook.com/events/221434658061897


Comments

A KULTOK III. HIVATALOS PROGRAMJA

9/3/2014

Comments

 
Picture
Mainstream, underground, szubkultúrák, emigráns popzene, dalszövegek, a populáris zene oktatása, tinédzserfilm, Z-generáció, mobilapplikációk, képregényes önéletírások, a graffitisek mekkája, slam poetry, bestseller irodalom – csak néhány kulcsszó A populáris kultúra medialitása című konferencián előkerülő problémakörökből.





A József Attila Kör, a KULTer.hu és a DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke által szervezett konferencia előadói ehhez hasonló kérdésekről adnak elő és beszélgetnek 2014. március 28–29-én a debreceni MODEM-ben.
Az egyetemi kulturális műhelyek tagjainak szóló első KULTOK (KULTműhelyek Országos Konferenciája) szervezésekor még nem tűnt magától értetődőnek: a magyar nyelvterületen élő fiatal kutatók fontosnak érzik-e majd, hogy részt vegyenek egy különösebb előzmény nélküli, fővároson kívül zajló szakmai eseményen. A két napos programot azonban a vártnál komolyabb érdeklődés övezte, és a személyes találkozások eredményeképp számtalan együttműködés, műhelyek közötti „csereprogram” és közös felolvasás is megvalósult azóta.
Az első tanácskozás résztvevői körét tágítva a KULTOK II. már az online kulturális portálok egyetemektől független szerkesztőségeinek részvételére is számított, amikor a webes kultúraközvetítés különféle technikáit és kérdéseit helyezte előtérbe, nem eredménytelenül. Azóta elindult a Kortárs Online által szervezett Online Kulturális Szerkesztőségek Éjszakája, vagyis a SZERK.éj programsorozat, továbbá a Magyar Írószövetség is megalapította a maga digitális munkacsoportját, s nem csak az Alföld és a Szkholion közölte a konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit, de állandóvá vált a párbeszéd e kérdéskörről, a Szépirodalmi Figyelő például külön lapszámot is szentelt a témának.
A KULTOK III. a populáris kultúra kérdéseinek előtérbe állításával már nem csak az eltérő intézményes háttérrel rendelkező kutatók számára lehet izgalmas és eredményes lehetőség az eszmecserére. Az I. Debreceni Slam Poetry Bajnokság döntője, a KULTarcok Művészi selfie fotópályázat vagy a sub.hu elektronikus zenei party iránt érdeklődők pedig remélhetőleg kedvet kapnak majd egy-egy előadás vagy kerekasztal-beszélgetés meghallgatásához, s így az amúgy is különböző értelmezői közösségből érkező előadók megállapításait és vitáit további problémafelvetésekkel árnyalhatják.
Áfra János
főszervező

2013. MÁRCIUS 28.
BEVONÓDÁS ÉS NÉPSZERŰSÉG

14:00 (Multimédia Terem)
MEGNYITJA: Kálai Sándor (popkultúrakutató)
KÖSZÖNTŐT MOND: Gaborják Ádám (JAK-elnök)
14:30 (Multimédia Terem)
I. SZEKCIÓ: SZUBKULTÚRÁK ÉS SZUBVÍZIÓK
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL

Szekcióelnök: Bárány Tibor

Bessenyei Balázs (MA-hallgató, KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék)
A közösségi lét posztmodern dilemmái 
A társadalomtudományos diskurzus különálló, élesen elválasztható kategóriákként kezeli az „underground”, a „szubkultúra” és a „színtér” fogalmait. Az előadás amellett kíván érvelni, hogy az egyes szerveződési formák közti különbségtételhez a közösség és a benne szerepet vállaló egyén viszonyának, vagyis az identitás kérdésének középpontba helyezése lehet az a produktív kiindulópont, ahonnan az adott csoportok jellemzői és belső dinamikái tágabb kontextusban, a posztmodern létszemléletre vonatkoztatva válnak értelmezhetővé.

Mészáros Péter (doktorandusz, DE Irodalomtudományi Doktori Iskola, DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Cliffhanger – Kérdések a műsorajánló médiumának funkcióiról és felhasználásáról mobil applikációk példájából, valamint előzményeiből kiindulva
A Cliffhanger és hasonló mobilapplikációk példájából kiindulva szeretném bemutatni a neotelevízió megjelenésétől kezdve kiemelt tartalomként azonosítható televíziós sorozatok kapcsolatát a műsorajánló médiumával. A reklám – jelen esetben trailer – és a reflexív kritika mellett nem kevésbé fontosnak tartom az értékítélet-mentes katalógus, a műsorújság – és elektronikus változatainak – összekötő szerepét befogadó és tartalom között. Mivel a téma magyar szakirodalma távolról sem tekinthető jelentősnek, történeti szempontokat is érvényesítek előadásomban.

Sepsi László (doktorandusz, ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Prizma filmművészeti folyóirat)
A tinédzserfilm és közönségének recepciója az amerikai kultúrában
A második világháborút követően Amerikában a tizenéves korosztály először jelent meg mint jól körülhatárolható szubkultúra és fogyasztói célcsoport. Részben a fiatalkorú bűnözés körül kialakult morális pániknak köszönhetően az ötvenes években mind a hollywoodi stúdiók (Tábladzsungel, Haragban a világgal), mind pedig az alacsony költségvetéssel dolgozó exploitation-gyártók (I Was a Teenage Werewolf, Giant Gila Monster) tematizálni kezdték a tinédzserléthez kötődő problémákat (elidegenedés, szexuális érés, generációs szakadék), változó mértékben imponálva a felnőtt és tinédzser korú közönségnek egyaránt. Az előadás Thomas Doherty (Teenagers And Teenpics: Juvenilization Of American Movies) és Timothy Shary (Generation Multiplex: The Image of Youth in Contemporary American Cinema) filmtörténeti munkáinak, illetve Pierre Bourdieu ízlésszociológiájának a felhasználásával kívánja bemutatni, miként jelölték ki a korabeli diskurzusok a tinédzserfilm helyét a kulturális hierarchiában, milyen szempontok mentén differenciálódott a filmkorpusz „helyénvaló” és „alantas” tinifilmekre, továbbá, hogy az ötvenes években ezek az értelmezési sémák hogyan térnek vissza olyan kortárs alkotások recepciójában, mint az Amerikai pite, az Alkonyat vagy Az éhezők viadala.

Kalmár György (egyetemi adjunktus, DE Brit Irodalmi Tanszék)
A kelet-európai mozi testképei
Előadásom a kortárs kelet-európai film testképeinek sajátosságait vizsgálja. Kiindulópontja az a szubjektum- és képelméleti feltételezés, miszerint a filmekben megképződő testképek sokat mondhatnak az adott kultúra szubjektumformációiról, identitásjátszmáiról, a nemiség helyi konstrukcióiról, illetve az ideológiai környezet működéséről. Ez a viszony kétirányú: a testek egyszerre reflektálják az adott kultúra fenti viszonyait, és ugyanakkor performatív módon újra is alkotják azokat. Előadásomban azt vizsgálom, miben is különböznek a kelet-európai moziban megjelenő testek (különösen a férfitestek) az amerikai tömegfilmben látottaktól, mennyiben térnek el az azokat formáló ideáloktól, és ezeknek a különbségeknek milyen szubjektumelméleti, identitáspolitikai vagy ideológiai következményei lehetnek. 
16:00
KÁVÉSZÜNET

Réz Anna (doktorandusz, CEU Filozófia Intézet)
Nem elég feminista?
A tömegkulturális termékeket gyakran (és egyre gyakrabban) éri a szexizmus vádja. Csak néhány közelmúltbeli példát említve: Robin Thicke Blurred Lines című slágerének dalszövege és videoklipje akkora felháborodást keltett, hogy elkészítették feminista paródiáját; az HBO – egyébként kritikusi körökben magasan jegyzett – sorozatait rendre elmarasztalták a képernyőn tobzódó meztelen női testek miatt; az önfeledt karácsonyi tévézést pedig beárnyékolták azok az írások, amelyek az Igazából szerelem című romantikus vígjáték nő- és párkapcsolati képét bírálták nagy vehemenciával. Előadásomban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mi a pontos „tartalma” a populáris műalkotásokat érő ilyesfajta erkölcsi bírálatnak, illetve hogy milyen típusú erkölcsi elvárásaink lehetnek egy műalkotással kapcsolatban ezen a téren.

Dunai Tamás (tanársegéd, DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Autobiográfia és autofikció határán: a képregényes önéletírások problémája
Egy önéletírás sohasem egyszerű énelbeszélés, amiben leírjuk, mi hogyan történt velünk, hanem konstrukció, amiben kreatívan újraalkotjuk a valóságot az emlékeink alapján. A képregény mediális jellegzetességei miatt az ebben a formában született autobiografikus szövegek megszerkesztettsége ráadásul szembetűnőbb, hiszen a természetesség látszatát sem képesek fenntartani, fennen hirdetik műalkotás voltukat. A nyilvánvaló konstruáltság, az autofikcióval való kacérkodás, valamint a médiummal szembeni előítéletek miatt a képregényes énelbeszélések speciális helyet foglalnak el az önéletírások között. E terület bemutatására vállalkozik az előadás.

Damu Richárd (sub.hu)
Egy közösség bukása
New Yorkban található a szerényen csak a „graffitisek mekkájaként” elhíresült 5Pointz Aerosol Art Center. Az egykori raktárépület a világ minden tájáról származó graffesek számára reprezentáns felületként szolgált közel 20 éven át. Az 1993-ben indult kezdeményezést, illetve azt a csapatot, amely egyesületbe szerveződve graffitis múzeumként kívánta üzemeltetni a raktárépületet, egy 400 millió dolláros befektetés maga alá gyűrte. Az underground szcénában ismert zenei előadókat is a támogatói közt tudó kezdeményezés elbukott. A brandépítés hazájában miért arathat nagyobb sikert az egyén a közösséggel szemben? Erre a kérdésre koncentrál az előadás.

Puskás István (egyetemi adjunktus, DE Olasz Tanszék, sub.hu)
Pop, szub, poszt – A Shepard Fairey-eset
Shepard Fairey „Obey” a kilencvenes évek óta a nemzetközi street art szcéna meghatározó alakja, matricái, poszterei nem csak az amerikai urbánus tereket formálják aktívan, de jelen vannak az európai városok közterületein, pár éve pedig a legtrendibb galériákba is bekerültek. „Obey” megjárta hát az utcáról a művészeti bizniszbe vezető – Basquiat és Banksy által kikövezett – utat. Nevét, sajátos stílusát az utca művészetére „vak” közönség Barack Obama választási plakátjairól, vagy még inkább az immár Debrecenben (valószínűleg hamisítványban) is elérhető utcai ruházat brandjéről ismerheti. A Shepard Fairey-eset azért tanulságos, mert amíg Banksy imázsának a mai napig alapvető része a gerillaattitűd és az ellenkultúra-pozíció látszatának fenntartása, addig Obey amellett, hogy ideológiailag, műveltségét és bizonyos akcióit, gesztusait (azaz identitását) tekintve továbbra is kívül áll a domináns, többségi kultúrán, művészetének megnyilvánulásai, forgalmazása és (piaci) pozicionálása részben a rendszer keretein belülre helyeződött. Előadásomban Obey esetén keresztül mutatom meg, hogyan működik ma a (poszt)szubkultúrák, a mainstream popkultúra és a kortárs képzőművészet közötti keveredés, hogyan integrálódik mindez abba a hálózatba, amelyet fogyasztói társadalomnak nevezünk.

14:30 (III. emeleti kiállítótér)
II. SZEKCIÓ: POPZENE ÉS RAJONGÓI KULTÚRA
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL

Szekcióelnök: Kálai Sándor

Guld Ádám (doktorandusz, PTE Társadalom- és Médiatudományi Intézet, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)
Szeretlek is, meg nem is – Z-generációs fiatalok véleménye a populáris médiakultúra világáról
A Pécsi Tudományegyetemen 2013 márciusában kutatási projekt indult a Z-generáció néven ismert korcsoport átfogó vizsgálatát célozva. A TÁMOP-4.2.3.-12/1/KONV Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja című kutatás egyik alprojektjében a középiskolás-egyetemista célcsoport legfontosabb kommunikációs színtereit és formáit, médiahasználatuk sajátosságait térképeztük fel. A vizsgálat egyik meglepő eredménye, hogy bár a fiatalok szinte kizárólag a populáris tömegkultúrába sorolható tartalmakat fogyasztják, azzal kapcsolatban jellemzően negatív értékítéleteket fogalmaznak meg; veszélyesnek, károsnak, destruktívnak tartják a média legnépszerűbb programjait. Mi állhat a jelenség hátterében? Milyen stratégiák oldják fel a kultúrafogyasztási szokások és a megfogalmazott negatív attitűdök közti feszültségeket? Az előadásban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.

Bárány Tibor (egyetemi adjunktus, BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék)
„Nekem minden egyformán popzene” – Érvek a magasművészet és a tömegkultúra értékalapú megkülönböztetése ellen
Ha valaki szeretné fenntartani magaskultúra és tömegkultúra értékalapú megkülönböztetését, tehát értékrealista álláspontot képvisel, azt kell állítania: A magaskulturális műalkotások lényegileg (azaz: természetükben) különböznek a tömegkulturális műalkotásoktól, és ez a különbség értékkülönbséget generál közöttük. Noël Carroll (1998) „tömegkulturális műalkotás”-definíciója értelmében a tömegkulturális műalkotások egyetlen sajátos esztétikai tulajdonsággal rendelkeznek: úgy lettek megalkotva, hogy könnyen hozzáférhetők legyenek kortárs befogadók széles tömegei számára. Következésképpen az értékrealistának az a feladata, hogy olyan tulajdonságot találjon, amely inkompatibilis a hozzáférhetőséggel, és képes megalapozni az esztétikai értéket. Előadásomban amellett érvelek, hogy nincs ilyen tulajdonság: a szóba jöhető jelöltek vagy nem inkompatibilisek a hozzáférhetőséggel, vagy nem képesek megalapozni az esztétikai értéket.

Kodaj Dániel (doktorandusz, CEU Filozófiatudományi Doktori Iskola, Endless.hu, Mondo magazin, Holdtölte)
Gyémántkor a popkultúra-kutatásban
A jelenleg uralkodó elképzelés szerint a popkultúra egy masszívan mediatizált, a kultúriparral és különféle szubkultúrákkal szorosan összefonódó közeg, amely elsősorban szociológiai komplexitása miatt érdekes. A preziben egy készülő Király Jenő-monográfia kapcsán azt az állítást próbálom kifejteni, hogy a popkultúra a szó leghagyományosabb értelmében vett művészet terepe, és elsősorban esztétikai, nem pedig szociológiai szempontból kellene megközelíteni. A popkultúrának az oktatásban való hatékony felhasználásához és a „magasművészet”-tel való adekvát összevetéséhez csak ez a perspektíva segíthet hozzá.

16:00
KÁVÉSZÜNET

Jávorszky Béla Szilárd (zenei szakíró, Zeneipari Hivatal)
A populáris zene tükröződése a Kádár-korszak médiavilágában
A Kádár-korszak egydimenziós ifjúsági médiavilága. A SZER konkurenciái: Vasárnapi koktél – Csak fiataloknak! A pop mint színező elem (Halló fiúk, halló lányok, Show-hivatal). Egyházi orgonistából rádiós popmegmondó: Komjáthy György. Klasszikus orgonaművészből rádiós jazzmegmondó: Kiss Imre. Ki mit tud?-ok és Táncdalfesztiválok. A Tánczos-Módos tandem a Magyar Televízióban (Egymillió fontos hangjegy, Pulzus, Zenebutik). Múzeum körúti „lemezbörze” vs. rádiós „Lemezbörze helyett” – Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván felbukkanása. Populáris zene az ifjúsági sajtóban (Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága) és az első elabortált poplapalapítási kísérletek a kései Kádár-korszakban (Poptika, PoliFon, Polip). Az első műfajtörténeti krónikás: Sebők János.

Réti Zsófia (doktorandusz, DE Irodalomtudományi Doktori Iskola)
Popreál – A posztszocialista identitások színrevitele az emigráns popzenében
Előadásom abból az alapfeltevésből indul ki, hogy kialakulóban van egy olyan könnyűzenei szubkultúra, amely a volt szovjet tag- és szatellit államok első és második generációs kivándorlóinak megkettőződött identitását viszi színre; megfelelőbb kifejezés híján ezt nevezem „popreál”-nak. Az elsősorban Berlin és New York köré csoportosuló trendet olyan nevek képviselik, mint a Gogol Bordello, a Rotfront vagy a Russkaja, jellegzetesen több posztszocialista ország képviselőiből állnak össze és sok esetben deklaráltan multikulturális, liberális értékrendet mutatnak fel. Az előadás amellett érvel, hogy a popreál bizonyos mértékben a magas- és tömegkultúra határán elhelyezkedő szoc-art zenei örököse, és azt vizsgálja, hogy ez a szubkultúra milyen eszközökkel hozza létre és haladja meg a kelet-nyugat hasadás hagyományos toposzát.

Karap Zoltán (óraadó oktató, DE Filozófia Intézet, Nagyerdei Almanach)
„We don’t need no education” – avagy a populáris zene mint esztétikai és pedagógiai probléma
Ha a populáris zenekultúra autentikus (tehát üzleti érdekektől mentes) értelmezési lehetőségeit kutatjuk, előbb-utóbb választ kell találnunk arra is, vajon nem kellene-e az ún. magaskultúra kánonját „fölülvizsgálni”, és már az iskolai oktatás szintjén is ellensúlyozni a kortárs, népszerű művek előtérbe helyezésével. „Roll over Beethoven!” – A gyerekek és a zenei producerek bizonyára örülnének. De vajon milyen segítségre számíthat egy jövőbeli pedagógus (az általános és középiskoláktól a zenetudomány tanszékekig), ha tanterve összeállítása érdekében a zeneesztétika kutatójához fordul? Egyáltalán mi szükség lehet még zeneesztétikára ott, ahol a „hivatalos paradigma” szerint „nem beszélhetünk már tisztán zenei kérdésekről”? – Előadásomban egyfelől arra vállalkozom, hogy a populáris zenetudomány nemzetközi kibontakozásának fontosabb tendenciáit elemezzem (különös tekintettel a „rock első egyetemi tanárának” kikiáltott Peter Wicke és az általa vezetett berlini kutatócsoport munkásságára), másfelől arra, hogy az ily módon ostromba vett magaskultúra „faldarabjainak” méltó helyet találjak a kritikai filozófia kontextusában.

17:30
KÁVÉSZÜNET

18:00 (Multimédia Terem)
Lesz-e valaha populáris zenei tanszék Magyarországon? – Beszélgetés a hazai populáris zene kutatóival
Vendégek: Fodor Péter (Scriptum Metallum), Jávorszky Béla Szilárd (Zeneipari Hivatal), Tófalvy Tamás (Zenei Hálózatok), moderál: Vass Norbert (KULTer.hu)

20:00
VACSORA

21:30 (Földszint)
I. Debreceni Slam Poetry Bajnokság – Döntő
Zsűri: Áfra János, Gaborják Ádám, Závada Péter + közönségzsűri

22:30 (Földszint) 
SUB.HU CHILL PARTY
Zene: Forgotten Dreams, Kisszántó

2013. március 29.
POPULÁRIS SZÖVEGFORMÁCIÓK


10:00 (Multimédia Terem)
ELŐADÁSOK A POPULÁRIS KULTÚRA MEDIALITÁSÁRÓL
III. SZEKCIÓ: POPIRODALOM

Szekcióelnök: Lapis József

Závada Péter (MA-hallgató, KRE Színháztudományi Tanszék, Slam Poetry Budapest)
Köztesség a fiatal magyar utcaköltészetben – A slam poetry dimenziói
Előadásom szeretné tisztázni, hogy „mi is az a slam?” Előképek és alakulástörténet: slam, spoken word vagy performance poetry? Röviden szó lesz az előadói költészetről Homérosztól a slammerekig, az irodalom performatív fordulatáig. Előkerülnek a szöveg- és előadói műfajok közötti hasonlóságok és különbségek: a slam és a rap viszonya, a slam és a költészet egymásba kapcsolódása, valamint a slam és a színművészet. Szó lesz továbbá a klasszikus, az avantgárd és a populáris kultúra slam poetryhez való viszonyáról, hogy kanonizálódhat-e valaha, illetve kell-e egyáltalán kanonizálódnia magaskultúraként a slam poetry-nek, de ezeken túl a közéleti funkció fontosságának kérdése is előkerül.

Braun Barna (MA-hallgató, ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, FÉLonline)
Győzött-e a slam poetry? – A posztirodalmi szövegek médiakultúrája
A médiumok nem csupán közvetítik a kultúrát, hanem kitermelik, előállítják. Az olyan irodalmi alapfogalmak, mint a szöveg, a szerző vagy az olvasó a kortárs médiumok közegében lényegesen átalakulnak, a technológiai változások pedig a „mű” zárt struktúráját is kikezdik. Előadásomban az általam „posztirodalminak” nevezett jelenségekre – mint olyan médiumkonfigurációkra – reflektálok, amelyek a világháló működésének logikája szerint konstruálódnak, és az ún. „ordító pixel” felületein jutnak el hozzánk. Közelebbről pedig arra, hogy miként állnak elő az ún. „agyonhájpolt szövegek” (pl. a slam poetry, Nyáry Krisztián munkássága, Oravecz Nóra könyvei), valamint, hogy mindebből hogyan profitálhatnak az „elit” művészeti diskurzusok.

Pataki Viktor (MA-hallgató, KRE Modern Magyar Irodalmi, Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszék, Kontextus Műhely)
Szerep és szubjektum – kommentár a rap értelmezéséhez
Olyan tudományos igényű, széles spektrumú vizsgálat még nem született sem az irodalomkritikában, sem pedig az intermediális kutatásokban, mely a rap műfajiságát, „jelenségét” átfogóan értelmezné. A rapre jellemző beszédmódokat általában egy vulgáris nyelvi regiszterhez kapcsolják, a műfaj struktúrájába ágyazott szerepeket pedig „lezárt”, jellegzetes szóbeli struktúraként tartják számon. Azonban számos (dal)szöveget – medialitásuk vagy retorikai teljesítményük alapján – vizsgálva megkérdőjelezhetővé válhat e műfaj szerepeinek és beszédmódjainak „rögzítettsége”, valamint kódjainak szubkultúrához kötöttsége.

11:00
KÁVÉSZÜNET

Szabó István Zoltán (doktorandusz, SZTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék, Próza Nostra)
Önérték-e az olvasás?
2012-ben az első KULTOK-on arról beszéltem, tapasztalatom szerint hogyan működik a populáris irodalom reprezentációja egyetemi műhelymunkákon és irodalmi weblapokon. Az azóta szerzett tapasztalatok nyomán némileg módosítva és továbbgondolva az ott elhangzottakat, idén arról lesz szó előadásomban, hogy hogyan képes egy-egy szerzői életmű legitimálni zsánereket (ahogyan az többek között Philip K. Dick, Frank Herbert és William Gibson esetében megfigyelhető), s vajon különböznek-e lényegileg a „populáris” és a „szép” irodalmat közvetítő médiumok – illetve ha igen, mennyire adott közöttük az átjárás –, valamint milyen szerepe van a populáris irodalomnak a következő olvasógeneráció kinevelésében és mi a felelőssége ugyanebben a szépirodalomnak?

Paár Tamás (MA-hallgató, CEU Filozófia Intézet)
Jean Baudrillard, Philip K. Dick és a „fraktális szóródás” – Esettanulmány a populáris és a magas kultúra kölcsönhatásáról
Előadásom Philip K. Dick Az utolsó szimulákrum című regényéről a KULTer.hu-n közölt kritikám továbbgondolása egy tágabb keretben. A „populáris” kultúra igazolásában gyakran fordulnak a „magas” kultúrával való szoros kapcsolat, kölcsönhatás kimutatásához. Philip K. Dick science fiction íróról szóló eszmefuttatásomban arra kívánok rámutatni, hogy az ilyen kapcsolatok sokszor illuzórikusak. Ezt részben Dick Jean Baudrillard-ra gyakorolt hatásával illusztrálom, amelyet egészen jól jellemez a baudrillard-i „fraktális szóródás” terminusa, ahogy az A rossz transzparenciájában szerepel. A tanulság azonban – ahogy az előadás végén megmutatom – a „talpára állítva” is igaz.

Zelei Dávid (doktorandusz, ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék)
Van-e Magyarországon bestseller-kritika, és ha van, miért nincs?
A „Bullshitből várat, avagy: van-e dolga a kritikának a bestsellerrel és a trash-sel?” című prae.hu-s cikkem kapcsán nemrég két oldalról kaptam koncentrált támadásokat. Az egyik álláspont szerint a bestseller-kritika „erőltetésével” lefelé nivellálom a kritikusokat; a másik szerint kéksálas, elitista, elefántcsonttorony-nézőpontból közelítek a bestsellerekhez. Ha egymásnak szögesen ellent is mond e két olvasat, abban hallgatólagosan egyetértenek, hogy jól van minden úgy, ahogy van, vagy ha nem is, akkor sem kell semmin változtatni. Szerintem igen. Hogy miért, azt egy konkrét esettanulmánnyal – egy bestseller lehető legszélesebb nyomtatott sajtóbeli és internetes kritikai visszhangját elemezve – igyekszem szemléltetni.

Makkai Júlia (doktorandusz, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola)
Úrilányok Erdélyben – rózsaszín Erdély-mítosz regionális olvasatban
Az Erdély-rajongó, származásának köszönhetően oda hazataláló hősnő történetében Ugron Zsolna a jelenlegi erdélyi arisztokrácia életét helyezi mitikus keretbe. A szerző a kortárs populáris női irodalom kánonja szerint hozza létre Erdélyt. A könyv bevallott szándéka egy „szép” és egzotikus Erdély (valahol Abu-Dhabi és Kairó fickionális szomszédságában) megmutatása egy olyan magyarországi közönségnek, melynek nincs hiteles tudása erről a térről. Elemzésem ennek az Erdély-reprezentációnak a tartalmi összetevőire és populáris irodalmi mintáira kérdez rá, mely a könyv mögött álló kiadói politikát, illetve a magyar társadalom mainstream Erdély-ismeretét is jellemzi.

Keserű József (tanszékvezető egyetemi adjunktus, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, MA Populáris Kultúra Kutatócsoport)
Mítosz és hagyomány David és Stella Gemmell Trója-trilógiájában
Az előadás a kortárs fantasy egyik kiemelkedő teljesítményének – David és Stella Gemmell Trója-trilógiájának – az értelmezéséhez kínál szempontokat. Vizsgálja a regényszöveg irodalmi és kulturális hagyományhoz fűződő viszonyát, kitér a főbb poétikai és retorikai eljárások bemutatására (nézőpontváltások, öntükrözés stb.), valamint foglalkozik a mű popularitásának kérdésével is.

Hegedűs Norbert (doktorandusz, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, MA Populáris Kutatócsoport)
A kultúra elfeledett regiszterei – A mitológiák továbbélése a dark fantasyben
Előadásomban a mitológiák kortárs irodalmi művekben való továbbélését fogom megvizsgálni. A kortárs dark fantasyhez köthető műveket elemezve arra keresem a választ, hogy egy olyan korban, mely önmagát a „történelem elvesztésével”, a történeti érzék hiányával definiálja, miért köszönnek vissza minduntalan a mitikus figurák. Rámutatok, hogyan segítik ezek az alakok az önértelmezésünket, milyen mutációkon esnek át a kortárs médiumokba kerülve, és igyekszem felderíteni azt is, hogy miért éppen így bukkannak fel.

14:00
EBÉDSZÜNET

16:00 (Zöld Szamár Kávézó)
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ ÉS DÍJÁTADÓ 
KULTarcok – Művészi selfie fotópályázat
A kiállítást megnyitja: Kukla Krisztián (a MODEM igazgatója)

16:30 (Multimédia Terem)
Film és irodalom, avagy az adaptációk népszerűség-generáló szerepe – Beszélgetés a hazai filmművészeti folyóiratok szerkesztőivel
Vendégek: Milián Orsolya (Apertúra), Pálos Máté (Prizma), moderál: Szirák Péter (DE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)

17:45
KÁVÉSZÜNET

18:00 (Multimédia Terem)
A populáris irodalom nemzetközi trendjei és a hazai fogadtatás – Beszélgetés a populáris irodalom magyar kiadóinak szerkesztőivel
Vendégek: Érsek Nándor (Scolar Kiadó), Angyalosy Eszter (Libri Kiadó), Varga Beáta (Könyvmolyképző), Nemes István (Cherubion, Delta Vision), moderál: Lapis József (DE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet)
Comments

HÍMZŐKÖR ÉS TÁRNA CSOPORT A JAK-TÁBORBAN - HANGANYAG

5/10/2013

Comments

 
A 25. JAK-táborban a két fiatal művészeti-irodalmi társaság mutatkozott be.
Hímzőkör: Szabó Imola Julianna, Sós Dóra, Baki Júlia, Tóth Kinga

Tárna Csoport: Tóth Kinga, Molnár Normal Gergely [Szávai Attila] 

Moderátor: Czinki Ferenc
08.27.tarnacsoport.mp3
File Size: 41491 kb
File Type: mp3
Download File

08.27.himzokor.mp3
File Size: 93430 kb
File Type: mp3
Download File

Comments

A JAK 2013-AS MŰFORDÍTÓ TÁBORÁNAK PROGRAMJA

28/5/2013

Comments

 
 Idén is számos kiváló író, költő, kritikus, műfordító és irodalomtörténész lesz a vendégünk a 2013. június 13–21. közt tartandó Műfordító táborban: Balázs Eszter Anna, Barnás Ferenc, H. Nagy Péter, Károlyi Csaba, Kovács András Ferenc, Lackfi János, Márton László, Németh Zoltán, Spiró György, Takács Zsuzsa és még sokan mások. Részletekért nézd meg a programot!
jak_mufordito_2013_program.doc
File Size: 36 kb
File Type: doc
Download File

Comments

MŰFORDÍTÓ TÁBOR 2012 — PROGRAM

5/12/2012

Comments

 
A József Attila Kör 2012-es Műfordító táborának teljes és részletes programja.



május 22. (kedd)
14:00: Fordítói műhely (Imreh András)
16:45: Nádasdy Ádám előadása a műfordításról
20:00: Bodor Ádámmal beszélget Dánél Móna

május 23. (szerda)
10:00: Fordítói műhely (Imreh András)
16:00: Károlyi Csaba előadása a könyvheti és könyvfesztiváliújdonságokról
20:00: Dragomán Györggyel beszélget Outi Hassi fordító

május 24. (csütörötök)
10:00: Fordítói műhely (Imreh András)
16:00: Balázs Eszter Anna előadása a kortárs gyermekirodalomról
20:00: Lakatos Istvánnal beszélget Balázs Eszter Anna

május 25. (péntek)
10:00: Fordítói műhely (Imreh András)
16:00: Kulcsár-Szabó Zoltán előadása a kortárs magyar költészetről
20:00: Parti Nagy Lajossal beszélget Németh Zoltán

május 26. (szombat)
10:00: Fordítói műhely (Rácz Péter)
16:00: Szirák Péter előadása a kortárs magyar prózáról
20:00: Tóth Krisztinával beszélget Szirák Péter

május 27. (vasárnap)
10:00: Fordítói műhely (Récz Péter)
16:00: Karsai György előadása a kortárs magyar színházról és drámáról
20:00: Kárpáti Péterrel beszélget Mátrai Diána

május 28. (hétfő)
10:00: Fordítói műhely (Rácz Péter)
16:00: Kortárs irodalmi kerekasztal — beszélgetés Benedek Annával és Péczely Dórával
20:00: Csobánka Zsuzsával beszélget Vásári Melinda

május 29. (kedd)
10:00: Fordítói műhely (Rácz Péter)
16:00: Fordítói táborzáró megbeszélés
20:00: Záróbuli, tábortűz, szalonnasütés

L. VARGA PÉTER BESZÁMOLÓJA A JÓZSEF ATTILA KÖR 2012-ES MŰFORDÍTÓ TÁBORÁRÓL

jak_mufordito_2012_beszamolo.doc
File Size: 36 kb
File Type: doc
Download File

Comments

PALASOVSZKY ÖDÖN: INVOKÁCIÓ --

5/12/2012

Comments

 
GWEN JONES ANGOL FORDÍTÁSA

Ödön Palasovszky

The rumpus – punalua
(Street play, 1926, 1970) 

Punalua once said: go forth and incite the children to rise up. Did I laugh? I felt that this is how it must be, and knew that this is why I must atone. ‘Set the children free!’ 
Oy, Budapest! how I loved this terrific city; its bridges and the Danube. I looked at its eaves, which I’ll set fire to first. 
That evening, when everything was already certain, my mother appeared before me, whose grave I had not seen for ten years. The birds will certainly fly the nest tomorrow! 
Budapest! city of my loved ones! have you seen my darlings. This is where they had been. Don’t cry. My deeds cannot be put right. 
I hung my head. My acquaintances had turned away from me and shrugged their shoulders. My brothers-in-arms also avoided me from afar. They were right. What do their aged battles have to do with me? 
I laughed. Because in my ears was the rioters’ rumble of tomorrow, their romps, their familiar tumults, the bridges the river banks filled up with people! exultant hordes of rumpus sweep over me in waves! its unruly and powerful hordes! Well then sons of rumpus, kill me! Kill me again and again! they say we kill the ones we love. They loved me. They recognised themselves in me and the darklessness of everything that is, for this is their true nature. And I shall come again and again. 
The children run me over with their marching songs – and my darlings who had ever tasted my kisses are far away and far beyond what we call life, without a word of woe they plunge upwards and in their breath waned the havens. 
For what else could my birth and my end have been than the pure and free play of rumpus, for whose pleasure gives wild chase before us in those countries which cannot be built which one cannot reach by boat and where one cannot rest. 

Translated by Gwen Jones
31 August 2012 
Note: punalua is a form of polyamory practised on some Hawaiian islands.

KAROLINA FELIS LENGYEL FORDÍTÁSA

Ödön Palasovszky
Gwiazdy Ranne
Wybór wierszy

Inwokacja


Za twe zdrowie, Punaluo, dla Twej przyjemności. 
Zwykliście czcićnarodziny, później śmierć – uczcijcieteraz ze mną światło. Wspominki ognia, prądy. I Punaluy kolory, głosy, kłębki i formy, takie tam. Zmartwychwstałych! Jakichkolwiek! Punaluy żywy świat. 
Nie módlcie się tak, jak dotąd! Tańczcie teraz w elektrycznych światłach! W diodach! Tańczcie dla Punalui! Jacy jesteście piękni! i zakochani! Oddajcie się temu surowemu i okrutnemu tańcu, który jest tak pierwotny jak wiatr, woda, czy obrót koła, jak hej-hop!, jak obieg krwi, jak kopulacja. 
Za twe zdrowie, Punaluo! Oddychająca, wznosząca się i ciążąca. Podskakująca i opadająca Punaluo. Wirowania i obrotyPunaluy! Ślizgająca się i spadająca Punalua. Tak tańczcie. Przełamcie się i budujcie zawsze na nowo. Bo Punalua zawsze jest inna. Tak tańczcie. 
Nie wierzcie, że ta Punalua to jakiś bóg. Trzeba ją ubóstwiać miłością. Wyobraźnią ją trzeba nam kochać. Punalua to czysta poezja. Punaluato upojenie. 
Od kiedy Cię obserwuję, Punaluo, nie ma innych, niż twoje. Dziś już jestem żywy i ja rozpalam twoją lampę, jutro, i w innych krajach inne. Patrz Punaluo: to Kapłan Och! Niebieski kapłanie! Kapłanie Tanagry! Kapłaniehej-hop! Nie twój kapłan: tokochanek! 
Czy Punalua potrzebuje świątyni? Niech pozostanie pod gołym niebem, w przyjaźni z górami i drzewami, na słońcu i w powietrzu, na brzegach wód, na schodach, na tarasach, na pokładach dryfujących statków, na mostach – i wieczorem też, z płonącymi i rozbłyskującymi światłami. 
To gra. Miłosna gra. Gorączka och. Gorączka obniżonych głosów. Tak lamentujcie, tak wrzeszczcie dla Punalui! tak się cieszcie! Płaczemy i śmiejemy się dla Ciebie, Punaluo. 
Buntowniku! A twój świat nie jest rozwiązły? 
Słuchajcie: w ten sposób nic nam nie pozostanie! 
Oddajcie się Punalui! całkowicie! całkowicie. 
Jej imię, słowo „Punalua” ma pierwotne znacznie: „Miły kompan”. Nie zapomnijcie tego. Przybywajcie, tancerze. 
Tańczcie zimnem i ciemnością w rozproszeniu.

MAJA RISTIC SZERB FORDÍTÁSAInvokacija

Za tvoju ljubav Punalua, za tvoju ljubav. 
Vec ste se navikli da slavite rodjenje i smrt – slavite sada sa mnom svetlost. U ime vatre, struje. I Punaluine boje, glasove i ukuse njenih oblina. Poduprite! Barem nesto! Punaluin, veseo zivot. 
Nemojte se moliti, kao do sada! Plesite u ime elektricne struje! Sijalicama. Punalui plesimo! Kako ste lepi! I zaljubljeni ! Volite sebe, u ovom sirovom i grubom plesu , koji star kao i vetar , kao voda ili krug obrtaja, kao sneg – heej – hop, kao krvotok, kao parenje. 
Za Punaluinu ljubav! Ocvezavajucu, nadahnjujucu i tezinsku. Iznenadjujuce i zamahujuce Punalua. Vrtlozi, okrecite se ka Punalui ! Rastvorice vas i stvoriti ponovo. Jer Punalua je svaki put drugacija. Tako treba plesati. 
Ne verujte u to da je Punalua neko Bozanstvo. Nju sa ljubavlju treba voleti. Nezamislivo je moramo voleti. Punalua je poezija. Punalua je mamurluk. 
Od kada sam te ugledao, Punalua, nemam nikog, samo tebe. Mamurno sam zivahan,i skupljam tvoju svetlost, sutra i u drugim drzavama ostatak. Vidis Punalua: tvoj otac! Tanagrak otac! Heej – hop otac! Ne tvoj otac: volim tebe! 
Treba li Punalui crkva? Ili da ostane samo slobodna pod Svetim nebom, svojim prijateljima, planinama i drvecem, u danu i na vazduhu, na obali reka, na stepenicama, na verandama, na plutajucim brodovima, na mostovima – i uvece, zaslepljujucom i rastucom njenom svetloscu. 
Igra. Igra zaljubljenih. Prastara groznica. Drhtavih glasova groznica. Tako jaucu, klizeci zbog Punalue. Tako se radujte ! Placimo i smejmo se zbog tebe, Punalua. 
Buntovno! I tvoj svet odsvuda odresuje svet. Slusajte ; Tako nista ne bi moglo da ostane! 
Predajte se Punalui! Potpuno! Potpuno. 
Njeno ime “ Punalua “ reci prastarog znacenja : Dragi prijatelju. 
To ne zaboravite. Dodjite, plesite. 
Plesite razdvajajuci hladnocu i tminu. 

GAIA NAPOLI OLASZ FORDÍTÁSA

Stossgebet

Deinetwegen, Punalua, nur deinetwegen. 
Ihr feiert die Geburt, ihr feiert den Tod – nun feiert ihr das Licht mit mir. Die Erinnerung an das Feuer, an die Ströme. Und die Farben, die Stimmen, das Herumwälzen von Punalua. Und der Geschmack ihrer Formen. Die Auferstandenen! alle! die lebendige Welt von Punalua. 
Hört auf mit dem bisherigen Gebet! ab jetzt tanzt für die elektrischen Lichter! für die Glühlampen! ihr tanzt für Punalua! Ihr seid traumhaft schön! und verliebt! Gebt euch diesem rohen und erbarmungslosen Tanz hin, der wie Wind, Wasser oder das Drehen der Räder seinen Ursprung in den Urzeiten hat – wie das Ho-Ruck, wie das Rauschen des Blutes, wie die Rammelei. 
Nur deinetwegen, Punalua! Du, Punalua, du atmende, steigende und sinkende. Schwebende und schwungvolle Punalua. Du, Punalua der Wallungen, der Drehungen! gleitende und stürzende Punalua. Folgt Punalua im Tanz! Sie löscht euch aus und ihr schöpft sie immer neu. Denn Punalua ist immer anders. Folgt Punalua beim Tanzen! 
Glaubt nicht, dass Punalua irgendeine Göttin ist. Sie muss man mit Leidenschaft lieben. Mit unserer Phantasie lieben. Punalua ist Poesie. Punalua ist Rausch. 
Seitdem ich dich gesehen habe, Punalua, existieren nur Deine. Heute bin ich lebendig und zünde dein Licht an, morgen und in anderen Ländern jemand anderer. Siehst du, Punalua: die Priesterin des O! die Priesterin des Blau! die Priesterin der Tanager! die Priesterin des Ho-Rucks! Nein! sie ist nicht deine Priesterin: deine Geliebte! 
Braucht Punalua einen Tempel? Leben soll sie unter freiem Himmel, mit ihren Freunden den Bergen und Bäumen, an der Sonne und der Luft, am Ufer der Gewässer, auf den Treppen, auf den Terrassen, am Deck schwimmender Schiffe, auf Brücken – und auch am Abend, mit seinen aufleuchtenden und aufsteigenden Lichtern. 
Ein Spiel. Ein Liebesspiel. Das Fieber des O. Das Fieber eurer gleitenden Stimmen. freut euch! Schreit nach Punalua, kreischt um Punalua! Wir weinen und lachen, bleib bei uns, Punalua! 
Rebellin! Und deine Welt ist die von allem losgelöste Welt. 
Passt auf: ändert euer Leben! 
Gebt euch Punalua vollkommen hin! vollkommen! vollkommen! 
Und vergesst nicht: Der Sinn, der ursprüngliche Sinn des Namens Punalua ist liebe Partnerin. Kommt, Tänzer und Tänzerinnen. 
Vertreibt mit euren Tänzen Kälte und Dunkelheit. 

Übersetzt von Zita Veit


Comments

KORNIS MIHÁLY: VÉGRE ÉLSZ

5/12/2012

Comments

 
KINGA PIOTROWIAK LENGYEL FORDÍTÁSA
Kornis Mihály 
NARESZCIE ŻYJESZ 
(przekład Kinga Piotrowiak-Junkiert) 
PODANIE

Szanowna Dyrekcjo! 
Ja, niżej podpisany, powołując się na słuszną sugestię zawartą w piśmie obiegowym (numer zgłoszenia: 1909-70; referent: Salkajowa), traktującym o konieczności dostarczenia Wykazu Roszczeń, załączam go wraz z niniejszym Oświadczeniem Uzupełniającym

WYKAZ ROSZCZEŃ
Na podstawie rozporządzenia o mocy prawnej z 1957 r. p.n.e (nr 40) 
I. CZEGO ŻĄDA? 
a) Chciałbym się urodzić 9 grudnia 1909 roku w Budapeszcie. 
b) Żeby moją matką była Regina Wiesz (gospodyni domowa), a ojcem Miksa Tábori (komiwojażer). (Jeśli Szanowna Dyrekcja nie może spełnić mojej prośby, w zakresie zaangażowania w tym celu wspomnianych osób, jestem otwarty na inne rozwiązania, byle bym tylko rozpoznał w zastępczych osobach Mamę i Tatę). 
c) Proszę dalej, by moją żoną była Edit Fehér (aktorka, później na stanowisku odpowiedzialnej za wydatki), a moim synem Paweł Tábori (uczeń). (Patrz: uwaga do punktu I. b podana w nawiasie; tutaj słowa: „Mamę” i „Tatę” można zastąpić słowami „Żonę” i „Syna”). 
d) Co się tyczy wnuków – z uwagi na spodziewaną datę mojej śmierci – (patrz punkt II) rezygnuję z ich posiadania raz na zawsze. 

II. JAK DŁUGO CHCE ŻYĆ? 
Proszę o życie trwające 61 lat 6 miesięcy 3 dni 2 minuty 17 sekund. 
Podanie wręczałem Szanownej Dyrekcji już wielokrotnie – w latach ’80 p.n.e., w 1241, 1514, 1526, 1711, 1849 – dotychczas odrzucano je jednak z powodu braku miejsc. Teraz proszę w dwójnasób. Co prawda w roku 1961 nie ma tych miejsc zbyt wiele, ale jeśli mógłbym liczyć na przychylność Szanownej Dyrekcji, zapewniam, że w danym mi czasie: będę żył. 

III. PO CO? 
a) Ponieważ chciałbym ukończyć sześć lat szkoły elementarnej, cztery klasy realnej i wyższą szkołę handlu. Później chętnie podjąłbym pracę w charakterze kasjera w zakładzie Haas i Syn, zajmującym się w 1939 roku – za zgodą Szanownej Dyrekcji – handlem futrami i mieszczącym się przy ulicy Królewskiej – później Majakowskiego – jako małe, samodzielne przedsiębiorstwo. Z kolei w 1940 roku spełniłbym swoje marzenie: kupiłbym dwuosobowy pojazd Topolino. (Przy rozpatrywaniu mojego wniosku, proszę wziąć pod uwagę, że tym właśnie autem zawiozę wkrótce Mamę do hali targowej, o czym nawet nie śmie marzyć!). 
Zapotrzebowanie czasowe – sklep, jazda autem, zakupy, kąpiel – 3 lata. 
b) W dalszej kolejności myślę też o II wojnie światowej. 
Przyjmę na siebie: nazizm, antysemityzm; noszę: żółtą gwiazdę. Oddam swój samochód i sklep Węgierskiej Armii, dokładniej mówiąc: odpowiedniemu Organowi Tępienia Żydów w Ministerstwie Przemysłu i Handlu. 
Szanowna Dyrekcjo: proszę tutaj – jeśli to tylko możliwe – żeby moich rodziców nie wywozić bydlęcym wagonem do obozu w Mauthausen, ponieważ wygląda na to, że mam szansę załatwić im miejsce w getcie na ulicy Dohány. Sobie życzę zesłania na prace przymusowe. 
Pobicia, skakanie jak żabka – będę w tym mistrzem. 
Mam nadzieję, że w 1945 roku ja i moja rodzina doczekamy wyzwoleńczego pochodu Armii Czerwonej – Patrz: punkt I i II – i jeśli tak się stanie: bezzwłocznie założę rodzinę, spłodzę dzieci i wstąpię do Węgierskiej Partii Pracy. 
c) W latach 1945-1948: będę szczęśliwy. 
Zapotrzebowanie czasowe: nowy sklep, nowy samochód, zakupy, kąpiel: 3 lata. 
d) W 1949 roku chciałbym poznać mojego syna. Dobrze by się stało, gdyby w tym samym roku odebrano mi wreszcie samochód (do tego czasu pochowam Mamę), sklep i legitymację partyjną. 
e) Żeby w podobny sposób wykluczono z partii moją żonę. 
Gdyby zaistniały tu kłopoty natury technicznej, z uwagi na to, że moja żona będzie miała ciut za mało wspólnego z sektorem prywatnym, niechże będzie mi wolno zwrócić szczególną uwagę Dyrekcji na osobę żony Józefa Csizmadiego, nazywaną Babirą. Śmiem twierdzić, że uda się ją nakłonić do napisania anonimowego listu, w którym poinformuje władzę, że moja żona terminowała przez sześć lat na ulicy Vörösmarty’ego w niższych klasach szkoły realnej w Zgromadzeniu Panien Szkockich, pozostając równocześnie, za sprawą Róży Klein, w ścisłych kontaktach z imperialistycznymi Stanami Zjednoczonymi Ameryki, skąd otrzymywała listy, czytała je i pisemnie na nie odpowiadała etc. 
f) Żeby mojego syna nie przyjęto do przedszkola. 
g) Nie wezmę udziału w kontrrewolucyjnych ruchach w 56-tym, przeciwnie – będę głodować na znak protestu, sprzeciwiając się ogólnemu chaosowi. Będę umiał sobie wyobrazić obecność służb porządkowych na klatce schodowej o czwartej nad ranem, i będę zarazem wdzięczny, gdy wspomniana wyżej Armia Czerwona znowu poda krajowi pomocną dłoń. 
h) Począwszy od funkcji zastępcy intendenta, potem zaś jako intendent chciałbym kontynuować, czyli w istocie: zakończyć swoje życie. 
Uwaga: 
Zwracam się z prośbą, by zostały pominięte konsekwencje znaczących wydarzeń historycznych poza tymi wyżej wymienionymi. 
Z wyrazami szacunku: 
István Tábori


Oświadczenie Uzupełniające
Niżej podpisany, świadomy konsekwencji prawnych oznajmia: że jako drobny przedsiębiorca, kierowca ciężarówki, zastępca intendenta i intendent będzie użytecznym członkiem Królestwa Węgier, Węgierskiej Republiki Rad, Węgier potrianońskich, Regencji Apostolskiej, Wielkiej Ojczyzny Karpat i Dunaju, Węgierskiej Republiki Ludowej i innych. 
Będę szanował zarządzenia Franciszka Józefa I, hrabiego Mihálya Károlyiego, Béli Kuna, Miklosa Horthy’ego, Macieja Rakosiego, Jánosa Kádara i innych oraz strzegł honorowo ich ustaw. 
Wysłucham stojąc na baczność do ostatniej nuty hymnu austriackiego, niemieckiego, sowieckiego, węgierskiego, w dalszej kolejności także Gotterhalte, Giovienezzy, Eriki, „Jeśli Ziemia jest kapeluszem Boga”, jak również pieśni „Szózat”, „Naprzód czerwoni, proletariusze” i Międzynarodówki. 
Oddam należny szacunek austriackiej, niemieckiej, sowieckiej, narodowej i komunistycznej fladze, a co się tyczy naszego godła: podwójnemu krzyżowi, koronie świętego Stefana, sierpowi i młotowi, kłosom pszenicznym i innym. 
Moich przełożonych – są nimi: Ödön Haas i Paweł Haas, Endreg Garzó Vitéz pułkownicy czasów winy i kary, dyrektor Kalman Zserci i przewodniczący spółdzielni Kalman Zserci junior – będę szanował w niemniejszym stopniu, będąc posłuszny wszystkim ich słowom. Zatroszczę się sumiennie o swoje obowiązki pracownicze i osobiste – jedzenie, sen, planowanie podróży; bez słowa skargi będę pomagał żonie w pracach domowych, zmywaniu, sprzątaniu i wykręcaniu szmaty do mycia podłóg. 

W trakcie mojego życia nie będę niepokoił Szanownej Dyrekcji pytaniami o loty kosmiczne, rolę w filmie, o Hyde Park, pogodzę się natomiast ze śmiercią zanim przyjdzie lub wraz z jej nadejściem. I nie będę miał cudzych bogów, nie będę dawał fałszywego świadectwa przeciw memu bliźniemu, nie będę pożądał żony bliźniego swego, ani jego niewolnika, ani jego niewolnicy, ani wołu, ani osła, ani żadnej rzeczy, która jego jest. 
Ufając, że moja prośba spotka się ze zrozumieniem, pozostaję tym, kim jestem: 
István Tábori


ILIP ROVČANIĆ HORVÁT FORDÍTÁSA
Kornis Mihály 
Živjet ćeš 
(dio) 


Poštovana Upravo! 
U prilogu Vam vraćam pijavni list s dopunjenom izjavom pozivajući se na dolje potpisanu procjenu moje molbe koju sam poslao na Vaš cijenjeni zahtjev (registarski broj:1909-70; djelatnik: gđa. Szalkai) 
Prijavni list
Izdan u skladu sa zakonskom odredbom br. 40 godine 1957. 

I. Zahtjev 
a) Htio bih se roditi u Budimpešti 9. prosinca 1909. 
b) Majka neka mi bude Weisz Regina (kućanica), a otac Tábori Miksa (putujući trgovac). (Ukoliko niste u mogućnosti ispuniti gore navedene uvjete, otvoren sam i za druge mogućnosti, dokle god se poštovani roditelji mogu identificirati kao Mama odnosno Tata) 
c) Nadalje, tražim da mi žena bude Fehér Edit (glumica, računovotkinja), a sin neka mi bude Tábori Pál (učenik). (Vidi pod I. točkom b u zagradi; neka se riječi „Mama“ i „Tata“ zamjene riječima „Žena“ odnosno „Sin“)
d) O unucima – uzimajući u obzir željeni datum svoje smrti (vidi točku II.) jednom i zauvijek se odričem prilike da svjedočim njihovu rođenju. 

II. Do kada želite živjeti? 
61 godinu 6 mjeseci 3 dana 2 minute i 17 sekundi. 
Već sam u više navrata podnio zahtjev poštovanoj Upravi – 80. pr.Kr. tj. 1241, 1514., 1526., 1711., 1849 [Godine važne u mađarskoj povijesti — aluzija na bitke, ustanke, revolucije]. god. međutim, do sada je svaki bio odbijen zbog manjka mjesta. 61 godina nije mnogo, zar ne? Ali ako bih mogao pridobiti Vašu dobru volju, s danim povjerenjem bih živio to malo vremena što mi je preostalo. 

III. U koju svrhu? 
Zato što bih htio završiti šest godina osnovne, četiri godine srednje i više trgovačke škole. Nakon toga bih se rado zaposlio kao blagajnik u poduzeću Haas i Sinovi, gdje bih 1939. uz Vaše odobrenje, otvorio maloprodajni obrt tekstila, u Király (kasnije nazvanoj Majakovszkij) ulici. 1940.godine realizirao bih pak stari san: kupio bih si Topolino dvosjed. (Za vrijeme dok razmatrate moj zahtjev, uzmite u obzir da bih autom vozio Mamu u Nagycsarnok [velika tržnica smještena u 9. budimpeštanskoj četvrti], što ona još ne sluti) 
Ukupno vrijeme korištenja: obrt, auto, namirnice, sapun itd. – 3 godine. 
a) Sljedeće na što sam mislio je Drugi svjetski rat. Nacizam, progon Židova, žuta zvijezda: mogu se nositi s time. Auto, obrt predat ću Mađarskoj vojsci, tj. Ministarstvu za trgovinu i industriju, odjelu za obežidovljavanje. 
Poštovani; ovdje Vas molim da mi roditelje, ukoliko bude mogućnosti, ne prebaciti u koncentracijski logor u Mauthausenu jer izgleda da im mogu srediti nešto u getu u Dohány ulici. Ja sâm bih htio dospjeti na prisilni rad. 
Šamari, skakanje iz čučnja – podrazumijeva se. Nadam se da će vojnooslobodilačke operacije Crvene armije 1945. [Jasno, vidi se ironija, jer je Mađarska u to vrijeme bila pod sovjetskom opresijom] godine zateći mene i moju obitelj žive – vidi točku I. i II. – ako bude tako: odmah ću oformiti obitelj, napraviti djecu i učlaniti se u Mađarsku radničku partiju. 
b) od 1945 do 1948 sretno ću živjeti
Ukupno vrijeme korištenja ovi obrt, novi auto, namirnice, sapun itd.: 3 godine. 
c) 1949. bih htio upoznati svog sina. Bilo bi dobro, međutim, kada biste me te godine u potpunosti oslobodili auta (do tada ću sahraniti Mamu), obrta i članstva u partiji. 
d) Moju biste ženu također trebali isključiti iz partije. 
Ukoliko bi iskrusnule neke tehničke zapreke, pa da mi žena dospije u privatni sektor, dopustite mi da Vam svratim pozornost na izvjesnu gospođu Čizmadiju, poznatu pod imenom Babira. Mislim da bi ju se dalo nagovoriti da napiše anonimno pismo, u kojemu bi poručila vlastima da mi je supruga bila učenica vojne škole u Vörörsmárty ulici pod vodstvom škotskih redovnica. Pored toga je održavala uske veze sa Sjedinjenim Američkim Državama kroz izvjesnu Klein Rózsu, a od tamo je dobivala pisma, slala, pisala, čitala itd. 
e) Sin mi ne smije pohađati vrtić. 
f) u protureformskim pokretima 1956. ne želim sudjelovati, naprotiv; u znak protesta protiv nereda gladovat ću skupa sa svojom obitelji. Realno je očekivati postavljanje četverosatne noćne straže u našem stubištu, ako bi gore spomenuta Crvena armija ponovo pružila pomoć našoj zemlji. [1956. godine izbila je revolucija protiv komunističkog režima. Isprva sovjetska vojska napušta Mađarsku, no tenkovi se ubrzo vraćaju i krvavo guše revoluciju] 
g) Počevši od toga volio bih nastaviti kao nabavljač materijala – odnosno, završiti svoj život. 

Zabilješka: 
Molim Vas da sve povijesne događaje, osim gore navedenih, zanemarite.
Comments

KARÁCSONY BENŐ: BÁLNAHALÁSZ ÉS EGYEBEK

5/12/2012

Comments

 
OWEN GOOD ANGOL FORDÍTÁSA
Karácsony Benő
Daily Page
Whalefishing - among other things

Gaily - hat-off - I stepped across the threshold of the office. I must note that the office didn’t have a threshold at all. But this is where we stand with most things today. The outermost shell of words remains, but time has eaten away at the substance within. Like the June-bug, whose belly is clean gobbled up by maggots. The director had already given out the order for me to be sent in. Probably something like this: 
"Please Garabet, would you mind sending in that useless Mr Peabody if he’s arrived." 
In fact I arrived eight minutes after three, and Garabet’s ancient finger pointed towards the door. I paused. I had spotted a mouse scurrying in one of the corners yesterday morning; I thought he was showing me. I made a cone over my ear and listened close. At which point Garabet gave me a good dig with his finger. 
"The Director is expecting you, Mr Peabody. You’re in for a good dressing down." 
"Oh yes?" 
I went in. The director gently slid his flat gold watch under my nose. 
"Will you be so kind, Mr Peabody, as to tell me the time?" 
Good heavens I thought, this person can’t tell the time. 
- It is ten minutes past three. - I promptly and compliantly declared after firing a quick glance at the ticking, octagonal device. It was a pretty watch, but I found it perhaps too octagonal. Greenish-yellow and octagonal - I thought, and leaned a bit closer so I could count the sides again. 
I must say that, upon first sight of the director, he might as well have been a cubist chalk painting hanging on the wall. Under his chin his collar formed two sharp straight-edged triangles, his glasses were square, his head was the shape of a trapezium, his handkerchief a rhomboid, pentagonal shadows formed across his temple and the marshes of his face, between his fingers he held an enormous hexagonal pencil, his watch as mentioned was octagonal, the whole man himself was the depiction of fourth-form geometry. Even his soul was pure geometry. He was listing misdemeanours; then followed a great dollop on punctuality, conscientiousness, having a sincere sense of duty, and productive cooperation between employer and employee. 
- Let’s bet I’m thrown out of here today – I thought. Silently clicking my fingers. – Perhaps it wouldn’t hurt if I showed some repentance, this kind of thing appeals to the affronted world order. 
- Repentance – I drilled myself – is nothing other than the tensing of muscles. Then let’s have it lad. The muscles in the face and a little in the soul too - tensing makes one humble…
I tightened my muscles, but neither the muscles in my face, nor the muscles of my soul would give in. My eye muscles on the other hand, they were more sprightly. They tugged away at my eyeballs, whereupon my gaze abandoned the director and out it jumped through the window. Above the sycamore crows were flitting about. The September wind was blowing at them, but the whole scene was painted as though giant waves were tossing them around, like fishing boats on a wind-crested sea. I saw two barges tossing in this way two weeks previously. The waves rushed, rolled and with one soft touch kicked the boats into the heavens. The piano accompanied it with real finesse, but there was no need to whack away on the bass drum, like May Day. Waves don’t drum; I know this from a safe source. Goodfoot spoke a lot about the Indian Ocean. 
- I could go whalefishing for two weeks – I thought as I watched the surging crows. – Perhaps to the island of Iceland, to the North Sea. Somebody even wrote a book about Icelandic things. In fact whalefishing isn’t that complicated a thing. You fire out the harpoon like a torpedo. The rope quickly reels, soars across the waves, then a great thwack and the harpoon’s there in the whale’s side. The great ass of an animal will set off fast, thinking he can pull a swift one, but on-deck the knives are already being sharpened and the greasy holds opened. … Nor is herring-fishing the worst for that matter, I had read a lot about this too in my student days. I remember sitting on a pigsty roof, so as not to be disturbed by the others, and plunging myself into the book, because at that time I was thinking of going down the path of herring-fishing. I like all things to do with the sea and the stink of fish. But one’s imagination soon tires of the ride, you reach 50 years, the bones of the haggard horse break your buttocks, and you dismount. 
- I have heard for that matter Mr Peabody that you have a world view – continued the Director, raising his voice slightly, his eyes shooting needle-point arrows at me – and on the basis of your world view you judge our business’ internal affairs. 
- Someone’s having you on – I noted casually. At that point I was in quite high spirits; weightlessly I flitted about above people and things. Besides, what would suit a world-view I wouldn’t rate very highly, out of principle. The compulsory flag of morality – I thought pertly – which must be thrust out the attic window if anybody should come along. I preferred a bare flag pole, which the playful wind could not force to flutter a single playful flap. The sun or time still sucked out the colour, but then I could get a new one. No – I shook my head with gusto, when they came and exclaimed Oi! Peabody! Stick your flag out - I have no flag, the older generation can say what it likes. It was not a result of wisdom gained from an institutionalized world-view that I was indifferent, but I was indifferent for my one health. I loved the sun, the crows, the mountains, the poplars, the cotton-thistle plus other things alike. But that half-sightedness known as a world-view, oh! I thought it a tedious and worthless thing. My view on any world-view, to this very day, is that it can only view the world as we the moon: always seeing one side, and without the faintest idea what could be happening on the other side of the coin. I like to give both sides of the coin a wink. That suits me. 
The director continued to shoot greater and greater arrows at me. I watched the distant poplar tree, the smoke of the neighbouring brick factory was swirling over its crown. Any second now the sun will shine I thought. I counted to six - sure enough the sun shone out. Remnants of greasy paper from the weekly market fluttered above the tobacco shop, and came back down to ground in a quick spiral. Whuuweee – I thought with roguish delight glancing at the hillside – look at the fellow go. The young shadow of a cloud set off between the vine-props. The sun trickled into the bath until the whole thing was full. I gave out the order - let’s jump in - and casting off the director, the entire office, I began sploshing in this unexpected bath of September sun. I knew well that it does not suit to splosh carelessly when my boss is speaking about the order of productive work. However, the rules of conduct were created by mortal men, and only he the creator who does not himself suffer from some manmade problem may cast the first stone at me. We are mortal little beings, stray lambs, we must not take one another seriously. 
- Serious complaints have emerged against you, Peabody – the director stressed the words. It came to mind that it wasn’t the first time he had said this. While I looked out the window he may have said it two more times. I watched him. The needle on the record was jammed, I was certain, now it endlessly warbles the same thing. Emerged against you … emerged against you … emerged against you …
- The needle – I alerted him – kindly fix it. 
The director stopped. 
- What needle? – he asked, the unexpected jolt sending him tumbling off the merry-go-round. 
- The needle – I said, and paused a while. Well … do I tell him? The truth can never be told to neither kings nor directors. To hell with it, I compromised and like a cowardly mouse scurried off out the emergency exit – The needle on your tie-pin – I said pathetically. (Brother! Your bravery isn’t worth a sod! It’s the record needle we’re talking about, not the tie-pin! … You’re no more than an intellectual big-mouth, filling the gallery of braggers to breaking point.) 
The director reached for the needle on his tie-pin.

 FILIP ROVČANIĆ HORVÁT FORDÍTÁSA

ulomak iz:
Karácsony Benő
Sunčana strana 
-----III-----
Ribolov na kitove i ostalo


Veselo i bez šešira, prekoračio sam uredski prag. Moram napomenuti da ured uopće nije imao prag. No danas je tako s većinom stvari. Vanjska je kora riječi još uvijek bila tu, ali vrijeme je izjelo iz nje ono najbitnije. Onako, poput hruštova, čiju su utrobu već proždrli crvi. Upravitelj je već prethodno zapovjedio da me pošalju k njemu. Vjerojatno ovako: 
— Molim vas, samo, Garabet, pošaljite k meni tog beskorisnog Felmérija ako je stigao. Osam minuta nakon tri sata doista sam i stigao, a Garabet je svojim starim prstima pokazao na upraviteljeva vrata. Prisluškivao sam. Jučer ujutro vidio sam jednog miša kako je klisnuo u kut, mišljah da me na njega upozorava. Naćulio sam uši i tako pazio. Garabet je sad prstima upro prema dimnjaku. 
— Gospodin upravitelj vas čeka, godspodine Felméri. Bit će belaja. 
— Da? 
Zakoračio sam unutra. Upravitelj mi je pod nos nježno gurnuo svoj zlatni sat. 
— Bilo bi ljubazno kazati, gospodine Felméri, koliko je sati? 
Bože dragi, mislio sam, ovaj čovjek ne zna na sat. 
— Tri su sata i deset minuta — rekoh mu jednostavno, jasno i uslužno, nakon što sam bacio lagan pogled na kucajuću osmerokutnu napravu. Sat je bio zgodan, ali smatram da je pretjerano osmerokutan. Žuto-zelen osmerokutan — pomislio sam — i bliže se nagnuh, da mu još jednom prebrojim kutove. 
O upravitelju moram zabilježiti da je ostavio takav prvi dojam kao da visi na zidu i formira kubistički crtež od krede. Ispod brade, kragna mu je formirala dva tvrda jednakostranična trokuta, naočale su mu bile osmerokutne, glava u obliku trapeza, maramica romboidna, a na sljepoočnicama i licu formirale su se peterostranične sjene, između prstiju je držao moćnu šestrostraničnu olokvu, nos mu je, kako spomenuh, bio osmostraničan, čitav je čovjek sam bio nacrtna geometrija za četvrti razred. Još mu je i duša bila čista geometrija. 
Čitav je podsjećao na nepravilnost. Nakon toga je nastavio kenjati o točnosti, savjesti, ozbiljnom osjećaju dužnosti i o plodnoj suradnji zaposlenih i poslodavaca. Plodna suradnja nikako mi se nije svidjela. 
— Prihvatimo da će me danas izbaciti odavde — mislio sam, tiho pucketajući prstima. — Ne škodi možda da pokažem nijemu pokoru, tako nešto dobro dođe u uvrijeđenom svjetskom poretku. Pokora — poučavao sam samoga sebe — nije ništa drugo doli grčenje mišića. Ajmo onda, brate. Zajedno s facijalnim mišićima i malo s onim duševnima isto. Grčenje postaje ponizno. Skupio sam mišiće, ali ni facijalni ni duševni mišići nisu se dali. — Suprotno tomu, očni su mi mišići bili okretniji. Protresli su mi očne jabučice, na što je moj pogled napustio upravitelja i iskočio kroz prozor. Iznad platane su lepršale vrane. Rujanski ih je vjetar otpuhivao kao da se orijaški valovi s njima bacaju, poput olujna mora s ribarskim barkama. Prije dva tjedna vidjeh takvu lepršavu drvaricu. Valovi su hrlili, jurili i mekim kretnjama bacali u visinu brodove. Klavir ih je vrlo spretno pratio, samo bubnjevi nisu trebali tako tući, kao na majovinama [Zabave organizirane povodom prvog svibnja].Valovi nisu bubnjali, to znam iz sigurnog izvora. Konjonogi je puno pričao o Indijskom oceanu. 
- Za dva tjedna bih išao u ribolov na kitove – palo mi je na pamet dok sam gledao u leteće vrane. – Recimo na Island, na Sjeverno more. Netko je pisao neku knjigu o Islandu i tim stvarima. Ribolov na kitove i nije tako komplicirana stvar. Harpun se treba ispaliti poput torpeda. Konopac se raspetlja, preleti preko valova i potom se začuje tupi udarac i harpun je već u kitu. Velika si je mrcina uzela maha vjerujući da može pobjeći, dok na palubi već oštre noževe i otvaraju masne žitnice. Ni ribolov na haringe nije baš laka stvar, i o tome sam mnogo čitao u djetinjstvu. Sjećam se da sam jednom spavao na krovu svinjskog brloga da mi da mi drugi ne bi smetali zadubio sam se u knjigu jer sam se već i tada htio okušati u ribolovu na haringe. Volim sve stvari vezane uz more i vonj ribe. No čovjekova se mašta brzo istroši te kada dosegne 50 godina, primoran je sjahati s oronulog konja, nakon što mu stražnjicu nažuljaju njegove kosti. 
— Čujem, uostalom, gospodine Felméri, da imate pogled na svijet — nastavio je upravitelj povišenim glasom, vatreno me streljajući pogledom. — i na temelju pogleda na svijet prosuđujete unutarnje poslove našeg poduzeća. 
— Krivo ste obaviješteni — lagano napomenuh. Onda sam bio dosta laka duha, bestežinski sam lebdio iznad ljudi i stvari. Što se tiče pogleda na svijet, u osnovi imao sam malo poštovanja. 
To je obavezna moralna zastava — mislio sam drsko — koju uvijek treba istaknuti ako netko dođe. Više sam volio biti prazan držač, na kojemu zaigrani vjetar ne bi mogao djetinjasto vijoriti zastavu. Sunce ili vrijeme ionako će isisati boju iz nje, a onda mogu nabaviti novu. Ne — žestoko odmahnuh glavom — kada su došli, i rekli hej, Felméri, istakni zastavu —, nemam zastavu, ma što rekli o meni budući naraštaji. Nasuprot instituciji pogleda na svijet, ne zbog mudrosti nego zbog zdravlja, bijah ravnodušnim. Volio sam sunce, vrane, brda, topole i cvjetajući korov i tome slično, ali tu zrikavost koju nazivate pogledom na svijet, oh, to smatram prolaznim i bezvrijednim. I danas mi je mišljenje o svakom pogledu na svijet takvo da svijet izgleda poput mjeseca: uvijek mu vidite samo jednu stranu i pojma nemate o tome što se događa s druge strane medalje. Što se mene tiče, ja volim baciti oko na obje strane. Upravitelj je sve više streljao prema meni. Pazio sam na topolu na čijoj se krošnji gomilao dim susjedne tvornice cigli. 
Sad će odmah zasjati sunce, pomislih. Izbrojio sam do šest i sunce je uistinu zasjalo. Masni otpaci papira tjednog sajma, koji su lebdjeli iznad burze duhana, sada su brzo padali na tlo vrteći se u zraku. Hopa — pomislih zlurado zagledavši se na padinu brežuljka — kako bježi prijatelj. Jedna mlada oblakova sjena trčeći je razapela šator među vinovom lozom. Sunce je do kraja napunilo veliku kadu. Uskočimo unutra, izdao sam naredbu, i skinuvši sa sebe upravitelja, čitav ured, počeo sam se brčkati u neočekivanoj rujanskoj sunčanoj kupki. Bio sam načisto s time da se ne priliči nepromišljeno brčkati kada mi šef prodikuje o redu i o poslu, ali bonton su sastavili obični smrtnici, i neka prvi baci na mene kamen onaj koji nikad nije počinio nikakvu tehničku grešku. Bića smo kratkog roka trajanja, zabludjela janjad, ne smijemo se ozbiljno shvaćati. 
— Teške žalbe iznikle su protiv vas, Felméri — reče upravitelj. Palo mi je na pamet da nije prvi put da to kaže. Dok sam gledao kroz prozor, barem je još dva puta rekao. Gramofonska se igla zaglavila, ustvrdih, i sad neprestano to trubi. Iznikle su protiv vas... Iznikle su protiv vas... Iznikle su protiv vas... 
— Iglu — upozorio sam — izvolite popraviti. 
Upravitelj je zastao. 
— Kakvu iglu? — upitao je neočekivao ispadajući iz ljuljačkina sjedišta uz tresak. 
— Iglu — rekao sam i održao kraću pauzu. Dakle, da mu kažem? Kraljevima i ovakvim upraviteljima nikada ne govore istinu. Neka ih vrag odnese, ja sam se također nagodio sam sa sobom i na kukavički mišji način odmaglio kroz izlaz za nuždu. — Iglu za kravatu — rekoh muški ( Hrabrost si možeš okačit mačku o rep, brate. Zašto mu nisi rekao da se radi o gramofonskoj igli, a ne o igli za kravatu!... Ti si isto samo brbljavac jak na riječima kojih je pun čitav svijet)

DANIEL WARMUZ LENGYEL FORDÍTÁSA

Benő Karácsony: Polowanie na wieloryby i inne (fragment)


W dobrym nastroju i bez kapelusza na głowie przekroczyłem próg biura. Muszę zaznaczyć, że w biurze nie było żadnego progu. Ale obecnie tak stoimy z większością spraw. Zewnętrzna warstwa słów jeszcze jest na miejscu, ale istotę wyjadł z środka czas. Są takie, jak chrabąszcze, których wnętrznościami żywią się do syta czerwie. Dyrektor już uprzednio wydał polecenie, żeby mnie do niego wysłano. Prawdopodobnie było to tak:
— Garabet, proszę przysłać do mnie tego próżniaka Felmériego, kiedy się tylko zjawi. 
Osiem minut po trzeciej faktycznie przyszedłem i Garabet swym starym palcem wskazał na drzwi dyrektora. Nasłuchiwałem. Wczoraj rano widziałem, jak mysz przemyka w jednym rogu, sądziłem, że właśnie to chce mi pokazać. Zamieniłem się w słuch. Garabet już stanowczo wskazywał na drzwi. 
— Pan dyrektor czeka, panie Felméri. Doigrał się pan. 
— Doprawdy? 
Wszedłem. Dyrektor subtelnie podstawił mi pod nos złoty płaski zegarek. 
— Będzie pan łaskaw powiedzieć, panie Felméri, którą mamy godzinę? 
Wielkie nieba, pomyślałem, ten człowiek nie zna się na zegarku! 
— Trzecia dziesięć — oświeciłem go prostolinijnie, po czym rzuciłem spojrzenie na tykający, ośmiokątny aparat. Był to śliczny zegarek, lecz przesadnie uznałem go za ośmiokątny. Zielonkawo żółty i ośmiokątny — pomyślałem i nachyliłem się bliżej, żeby raz jeszcze policzyć jego kąty. 
Muszę zaznaczyć, że dyrektor na pierwszy rzut oka zrobił takie wrażenie, jakby wisiał na ścianie i kreował kubistyczny rysunek kredą. Pod brodą miał dwa sztywne równoramienne trójkąty, jego okulary były czworokątne, głowa o kształcie trapezu, chusteczka rombem, skronie i twarz w załamaniach tworzyły pięciokątne cienie, między palcami trzymał potężny sześciokątny ołówek, jego zegarek, jak już wspomniałem, był ośmiokątny, cały ten człowiek był jak Geometria Wykreślna dla czwartej klasy szkół średnich. Nawet jego dusza była czystą geometrią. Wytknął mi wszystkie nieprawidłowości. Później zostałem uraczony flakami z olejem na temat punktualności, wyrzutów sumienia, wypełniania obowiązków i produktywnej współpracy pracowników z pracodawcą. Produktywna współpraca w żaden sposób mi się nie podobała. 
— Załóżmy, że dziś mnie stąd wyrzucą — myślałem, cicho pstrykając palcami. — Chyba nie zaszkodzi, jeśli pokażę odrobinę skruchy, coś takiego dobrze wpływa na naruszony porządek świata. Skrucha – pouczałem siebie – nic innego, jak tylko skurcze mięśni. No dalej, koleżko. Skurcz mięśni twarzy i niewielki skurcz mięśni duszy. Skurcze dają pokorę…
Ściągnąłem mięśnie, ale ani mięśnie twarzy, ani mięśnie duszy nie chciały się słuchać. — W przeciwieństwie do mięśni oczu, te były bardziej ruchliwe. Gałki oczne stały się nieposłuszne, moje spojrzenie zeszło z dyrektora i przeskoczyło na okno. Nad platanem kręciły się wrony. Wrześniowy wiatr zanosił nimi, ale scena malowała się tak, jakby miotały nimi potężne fale, zupełnie jak grzywiaste morze kutrami rybackimi. Dwie godziny wcześniej widziałem takie kręcące się barki. Fale były nieokiełznane i lekkimi ruchami wzbijały łódki w górę. Fortepian całkiem trafnie akompaniował, nie należało tylko tak walić w bębny, jak na majówce. Fale nie bębnią, wiem to z pewnego źródła. Końskie Kopyto wiele mi opowiadał o Oceanie Indyjskim. 
— Wyjechałbym na dwa tygodnie zapolować na wieloryby — przyszło mi do głowy, kiedy patrzyłem na falujące stado wron. — Powiedzmy na Islandię, nad Morze Północne. Ktoś zresztą napisał książkę o islandzkich sprawach. Polowanie na wieloryba to nie taka wcale skomplikowana rzecz. Harpun należy wyrzucić jak torpedę. W powietrzu lina szybko robi kółka, przelatuje ponad falami i po tępym zgrzycie harpun już zagłębia się w ciele wieloryba. Wielkie niemądre zwierzę rzuca się, wierzy, że uda mu się ujść z życiem, podczas gdy na pokładzie już ostrzą noże i otwierają ociekające tłuszczem skrzynie. Zresztą połów śledzi też nie jest najgorszą rzeczą, o której czytałem w szkole. Pamiętam, jak siedziałem na dachu chlewu, żeby inni mi nie przeszkadzali, i zanurzałem się w książkę, bo wówczas było powiedziane, że w przyszłości zajmę się połowem śledzi. Uwielbiałem rzeczy związane z morzem i zapachem ryb. Lecz ludzka wyobraźnia, jak wierzchowiec, błyskawicznie znika na horyzoncie i kiedy kończy się pięćdziesiąt lat, kości chudej szkapy obcierają siedzenie i schodzi się z siodła. 
— Swoją drogą docierają mnie słuchy, panie Felméri, że ma pan swój światopogląd — kontynuował podniesionym głosem dyrektor, a z jego oczu ciskały we mnie ostre jak igła strzały – i na podstawie tego światopoglądu ocenia pan wewnętrzne sprawy naszego zakładu. 
— Ktoś pana nabrał — delikatnie zaznaczyłem. W takich momentach czułem się lekko na duchu, nieważko polatywałem nad ludźmi i sprawami. Co się tyczy światopoglądu, w gruncie rzeczy nie darzyłem go dużym szacunkiem. Słuszny, duchowy sztandar — pomyślałem zawadiacko — który zawsze trzeba wywiesić przez szparę w poddaszu, kiedy ktoś nadchodzi. Bardziej lubiłem rolę zwykłego drzewca, na którym figlarny wietrzyk nie powiewa żadną dziecinną flagą. Jej kolor tak samo blaknie od słońca i upływającego czasu, a później można po prostu zorganizować sobie nową. Nie — potrząsnąłem serdecznie głową, kiedy przyszli, zawołali, że hej, Felméri, wywieś swój sztandar – nie mam żadnego sztandaru, cokolwiek powiedzą o mnie potomni. W przeciwieństwie do instytucji światopoglądu nie z mądrości, ale ze zdrowego rozsądku byłem obojętny. Uwielbiałem słońce, wrony, góry, topole, kwitnące osty i inne takie, ale tego zeza, który nazywają światopoglądem, oj, uważałem za przemijającą i bezwartościową rzecz. Teraz też moja opinia o każdym światopoglądzie jest taka, że postrzega świat tak, jak księżyc — zawsze widzi tylko jedną stronę i nie ma bladego pojęcia o tym, co się dzieje po drugiej stronie medalu. Co się mnie tyczy, uwielbiam zerkać na jego obydwie strony. 
Dyrektor ciskał w moją stronę coraz większymi strzałami. Obserwowałem w oddali topolę, na której koronie osiadł dym pobliskiej cegielni. 
Za chwilę zaświeci słońce, pomyślałem. Policzyłem do sześciu i słońce rzeczywiście wyszło zza chmur. Tłuste śmieci po cotygodniowym targu, które polatują nad giełdą tytoniu, teraz szybko w linii spiralnej wracają na ziemię. Hola, hola! — myślałem, i ciesząc się z cudzego nieszczęścia, obserwowałem zbocze wzgórza — dokąd ci tak spieszno? Mknąc między tyczkami na winnicy, cień młodej chmury zwijał swoje manatki. Słońce napełniło po brzegi potężną wannę. Wskoczmy do niej, wydałem polecenie, i pozbywając się dyrektora, całego biura, zacząłem się pluskać w niespodziewanej wrześniowej kąpieli słonecznej. Zdałem sobie sprawę, że nie wypada mi beztrosko pluskać się, podczas gdy mój szef mówi o pracy produkcyjnej, ale etykietę ustanowili również śmiertelnicy i niech ten rzuci pierwszy kamień, kto sam nie popełnia podstawowych błędów. Jesteśmy małymi śmiertelnymi istotami, mylnymi barankami, nie możemy brać siebie na poważnie. 
— Wpłynęły na pana poważne skargi, Felméri — zaakcentował dyrektor. Przyszło mi do głowy, że nie powiedział tego pierwszy raz. Dopóki patrzyłem przez okno, mógł powtórzyć jeszcze dwa razy. Szpilka płyty gramofonowej zaczyna się kręcić, uznałem, i teraz bez przerwy to wyśpiewuje. Wpłynęły na pana… wpłynęły na pana… wpłynęły na pana…
— Szpilkę — zwróciłem uwagę — proszę ją poprawić. 
Dyrektor zdumiał się. 
— Jaką szpilkę? — zapytał, jakby wypadł z siedzenia huśtawki po nieoczekiwanym wstrząsie. 
— Szpilkę — powiedziałem i zrobiłem małą przerwę. Cóż, powiedzieć mu? Królom i takim oto dyrektorom naczelnym nigdy nie mówi się prawdy. Niech go diabli wezmą, ja też poszedłem z sobą na kompromis i jak tchórzliwa mysz ulotniłem się wyjściem ewakuacyjnym. — Szpilkę do krawata — odrzekłem bojaźliwie. (Twoja odwaga warta jest psiego łajna, koleżko! Czemu nie powiesz mu, że chodzi o szpilkę od gramofonu, nie do krawata!… Jedynie w teorii jesteś takim sobie pyskaczem, którymi po brzegi wypełniona jest cała galeria blagierów.) 
Dyrektor sięgnął do szpilki do krawata. 
— Załóżmy, że dziś mnie stąd wyrzucą — powiedziałem do siebie. — Ale skoro już tak jest, nie należało było kłamać o szpilce do krawata. Powinienem był powiedzieć, że chodzi o igłę gramofonową. 

przeł. Daniel Warmuz

​


Comments

NAGY LAJOS: AZ ELEFÁNT

5/12/2012

Comments

 
GABRIELLA VIDONI OLASZ FORDÍTÁSA

Lajos Nagy
Lezioni di storia naturale strampalate

L’Elefante


L’elefante è l’animale terrestre più grande del mondo, ma solo l’elefante adulto, perché, per esempio, un elefante decisamente piccolo è ben più piccolo di un ippopotamo decisamente grande. L’elefante è presente nei cosiddetti giardini zoologici in tutte le maggiori città della terra, motivo per cui la patria dell’elefante è il mondo intero, così come anche per l’artista girovago. Al di fuori dello zoo è presente solo in India e in Africa, perciò chi vuole partecipare a una battuta di caccia agli elefanti nelle campagne ungheresi [Nel testo originale di Lajos Nagy “campagne ungheresi” è Pilisvörösvár, un comune della provincia di Pest.] sarà costretto a contentarsi di qualche lepre. 
L’elefante è un animale davvero di pessimo umore, già in tenera età cammina costantemente con il muso così lungo che poi il naso gli rimane deformato e prende il nome di proboscide. È, per così dire, di buon umore solo quando lo picchiano, perché la sua pelle è così grossa che non sente le bastonate, perciò se la ride di gusto. 
L’elefante emette un verso simile allo squillo della tromba, tale suono assomiglia in maniera ingannevole a quello che nei sussidiari è chiamato il barrito dell’elefante, il quale, a sua volta, si dice sia simile allo squillo della tromba. 
L’elefante si nutre di erba, fieno, miglio e riso; inoltre, quando si presenta nelle risaie, dà prova del suo malcostume divorando tutto ciò che gli capita sotto tiro e allontanandosi subito dopo senza aver pagato il conto. 
L’elefante ha una forza fisica formidabile, tanto che può sostenere pesi inauditi, ma neppure lui sopporta carichi dieci volte ancora più esagerati. 
L’elefante ha un modo tutto suo di bere: infila la proboscide dentro l’acqua, proprio come le pettegole ficcano il loro grosso naso nelle tazzine di caffè, ma poi, a differenza delle pettegole, la sorbisce tutta con la proboscide stando ben attento a non farla sgocciolare sul grembiule e, al contrario, se la spruzza in bocca, gesto per cui è proprio come un porco, non perché anche i porci si comportino così, ma perché questa ormai è proprio maleducazione bella e buona. 
L’elefante si ammala specialmente di raffreddore e c’è solo da immaginare che razza di raffreddori sia solito buscarsi! 
L’elefante è un animale molto intelligente. Per esempio, c’era una volta un sarto che aveva un elefante così intelligente che quando il sarto usciva lasciando l’elefante a casa e chiudendo la porta, l’elefante non apriva agli estranei che volevano entrare nel cortile del sarto, sia perché non avrebbe saputo aprire il portone, sia perché non sapeva che volessero entrare. 
L’elefante dello zoo trasporta sulla schiena una struttura simile a un trono in cui si siedono una ragazza e un uomo per conversare d’amore, così l’elefante non regge solo la portantina ma anche il moccolo. 
L’elefante viene cacciato con proiettili esplosivi, cosa che lo fa infuriare. La sua vita è decisamente lunga: una volta uno studioso osservò per molto tempo un elefante, il quale visse per duecento anni tutti di fila. Certo, capita che muoia anche prima, ma solo se viene colpito da una di quelle disgrazie straordinarie che nemmeno un elefante riesce a sopportare. 

1920

DANIEL WARMUZ LENGYEL FORDÍTÁSA

Lajos Nagy
Niesamowita przyroda

Słoń

Słoń jest największym zwierzęciem kontynentalnym, ale tylko dorosły słoń, bo taki całkiem mały słoń jest na przykład znacznie mniejszy niż taki całkiem spory hipopotam. Słoń występuje w tak zwanym ogrodzie zoologicznym, w każdym większym mieście na Ziemi, dlatego też ojczyzną słonia szeroki jest ten świat, w czym przypomina artystę. Poza ogrodem zoologicznym występuje jedynie w Indiach i Afryce, dlaczego też ci, którzy na polowanie na słonie wyruszają do Pilisvörösváru, są zmuszeni zadowolić się kilkoma zającami. 
Słoń jest zwierzęciem o całkiem złym humorze, już w swych szczenięcych latach nieustannie chadza ze zwieszonym nosem, który już później taki pozostaje i przybiera nazwę trąby. Tylko wówczas, że tak powiem, ma dobry humor, jeśli go uderzają, gdyż ze względu na grubość skóry nie odczuwa razów i tylko serdeczne się śmieje. 
Głos słonia przypomina brzmienie trąby, co mylnie przypomina to, o czym w czytankach piszą, że to głos słonia, który jest podobny do brzmienia trąby. 
Słoń żywi się trawą, sianem, prosem i ryżem. O jego barbarzyńskich obyczajach świadczy fakt, że pojawia się na polach ryżowych, najada się do syta i oddala się bez zapłaty. 
Słoniowe ciało jest potężne, potrafi udźwignąć niesłychanie duże ciężary, ale dziesięciokrotności tego już nie zniesie. 
Słoń bardzo osobliwie trąbi, to znaczy pije wodę. Zanurza w niej trąbę, dokładnie tak, jak w kawie robią to jej amatorki o dużych nosach, lecz później w przeciwieństwie do nich zasysa do pełna trąbę, i nie pozwala wodzie skapać z powrotem na fartuszek, a szprycuje ją prosto do ust, w czym doprawdy przypomina świnię, ale nie dlatego, że świnia by tak robiła, lecz dlatego, że jest to po prostu nie na miejscu. 
Do najczęstszych chorób słonia należy katar. Można sobie wyobrazić, jak duży nieżyt nosa, to jest trąby, zwykł mieć. 
Słoń to bardzo mądre zwierzę. Na przykład jeden krawiec posiadał kiedyś słonia, który był taki mądry, że kiedy krawiec wyszedł z domu, zostawił w nim słonia i zamknął bramę, słoń, kiedy obcy chcieli wejść na jego podwórko, nie wpuścił ich, gdyż nie potrafił otworzyć bramy i nie wiedział też, że chcą wejść. 
Słoń w ogrodzie zoologicznym dźwiga na plecach przypominającą tron konstrukcję, do której wsiada panna z kawalerem i ćwierkają o miłości, wówczas słoń odgrywa rolę słonia, mianowicie odsłania to, co tamci chcieliby zachować dla siebie. 
Na słonia polują przy użyciu wybuchowych pocisków, na co bardzo się gniewa. Długość jego życia jest doprawdy imponująca. Pewien uczony obserwował raz jednego słonia, który w jednym ciągu przeżył dwieście lat. Naturalnie mógł też wcześniej umrzeć, ale tylko wówczas, kiedy przytrafi mu się jakaś szczególna krzywda, której słoń już nie zniesie. 

przeł. Daniel Warmuz
Comments

JAK-Tábor 2012 (Szőcs Petra képei)

24/8/2012

Comments

 
MINT EGY FASÍRTBAN - MILIÁN ORSOLYA TITKOS NAPLÓJA (2012)
Mert engem nem hagysz aludni, Napló, te dög. Akiért a héten a szokottnál jobban kellenefülelnem, nézelődnöm, pláne írnom, bár szerintem ezek, miként az előbbi bekezdés is mutatta, nem fognak megvalósulni. Naplóm, akire időt kellett ma, és kelleni fog még szakítanom, és akiről már most, az első közös éjszakánkon tudom, hogy sokba fogsz kerülni nekem.
SÉTÁK A FIKCIÓ ERDEJÉBEN - DUNAJCSIK MÁTYÁS TITKOS NAPLÓJA
Magyarországon mindenkinek két szülővárosa van: egy ahol valóban született, és egy valahol a Balaton partján, ahol kisgyerekként és azóta is nyaralni szokott. A magyar írók egy jelentős hányadának pedig három szülővárosa van, és a harmadik Szigliget.
Comments

RAMEAU UNOKAÖCCSEI, UNOKAHÚGAI ÉS A LIBANONI VACSORA

6/3/2012

Comments

 
Picture
Friss, merész nyelvhasználat, kellemetlen témák és libanoni ízek. Röviden így foglalható össze a Nyitott Műhelyben február utolsó vasárnapján megtartott téli JAK-Solitude est — Pethő Anita tudósítása a prae.hu portálon.

A házigazda, Lóránd Zsófia bevezető szavai után  Jean Baptiste Joly, az Akadémie Schloss Solitude igazgatója mondott, pontosabban rögtönzött egy beszédet. Ahogy azt mondanivalójában kiemelte, csak röviddel azelőtt tudta meg, hogy ezen az estén ilyen feladat is vár rá, így aztán arról beszélt, hogy a repülőgépen Budapest felé Diderot remekművét, a Rameau unokaöccsét olvasta. Szerinte ez a könyv nyelvezetének frissessége által (hisz korának köznyelvén íródott) rokon a Solitude-programban részt vevő szerzők alkotásaival. Elsősorban a magyar szerzőkre utalva Joly úgy fogalmazott, hogy hasonlóan egykor Diderot-hoz, a mai fiatal magyar szerzők is mernek saját generációjuk nyelvén írni. 

A teljes tudósítás a prae.hu portálon olvasható.

Comments

TÉLI JAK–SOLITUDE-EST

16/2/2012

Comments

 
Bemutatkozik Katarzyna Sowula, a Nulla-nyolcszáz című kötet szerzője, továbbá beszélgetnek Jonathan Garfinkel A Jeruzsálem-projekt című regényéről is.

Program

18.00-18.15: Jean-Baptiste Joly az Akademie Schloss Solitude igazgatójának köszöntője

18.15-19.00: Katarzyna Sowula Nulla-nyolcszáz és Jonathan Garfinkel Jeruzsálem-projekt, a JAK Világirodalmi Sorozatában megjelenő könyvének bemutatója. 
A kötetekről a szerzőkkel beszélget: Csobánka Zsuzsa , Váradi Péter és Vári György.

19.00-19.30: italszünet

19.30-20.30: A 2010–2011-es Solitude-ösztöndíjasok felolvasása és beszélgetés: Lina Mounzer, Csehy Zoltán, Nagy Ildikó Noémi

20.30: vacsora

A belépő 500 Ft, amely magában foglalja a vacsorát, valamint levásárolható JAK-kötetek vásárlásakor. Mindkét kötet megvásárlása esetén ajándékkönyvet adunk.
Comments

JAK Piknik 2011 - Dézsi Judit költőnőportréi

25/1/2012

Comments

 
Comments

Felolvasás József Attila szobránál, Fotók: Bach Máté

25/11/2011

Comments

 
Comments

A JAK ELNÖKSÉGÉNEK PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A JAK ELNÖKI TISZTÉNEK BETÖLTÉSÉRE

23/7/2011

Comments

 
 József Attila Kör Irodalmi Egyesület elnöksége 2011. június 23-án tartott ülésén egyhangú döntéssel kiírta a JAK elnöki tisztének betöltésére vonatkozó pályázatot.



A JAK elnökségének pályázati felhívása a JAK elnöki tisztének betöltésére


1. A JAK elnöksége pályázatot hirdet a JAK elnöki tisztének betöltésére.


2. Az elnök feladataa JAK 2002. augusztus 30-ával életbe lépett alapszabályának értelmében (3.3 pont) a JAK általános képviselőjeként képviselni a JAK-ot harmadik személyekkel szemben, bíróságok és hatóságok előtt; összefogni és irányítani a JAK tevékenységét, az elnökség munkáját; a dolgozók tekintetében gyakorolni a munkáltatói jogokat; gyakorolni a JAK bankszámlája feletti aláírási, utalványozási jogot; vezetni az elnökség és a közgyűlés üléseit; gondoskodni a JAK üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről, a közgyűlés szabályszerű összehívásáról és megfelelő előkészítéséről, a felügyelő bizottság tájékoztatásáról, a bírósági bejelentésekről és a kötelező államigazgatási adatszolgáltatásokról; elkészíteni a JAK éves pénzügyi beszámolóját, a Khtv 19§ 3. pontja szerinti tartalommal bíró közhasznúsági jelentését, valamint évente egyszer jelentést készíteni a JAK éves tevékenységéről és vagyoni helyzetéről.


3. Az elnök képviseli a JAK-ot a különböző kuratóriumokban és szakmai testületekben, a NEFMI-nél és a különböző alapítványoknál a felmerülő ügyekben, körlevelekben értesíti a JAK tagságát a JAK programjairól, a különböző ösztöndíjakról és a tagságot érintő egyéb ügyekről. Irányítja a titkár munkáját, folyamatosan tájékozódik az elnökségi tagok és a programfelelősök munkájáról és ennek figyelembe vételével elkészíti a JAK éves szakmai munkatervét és tevékenységének koncepcióját. Az elnök a szigligeti JAK-tábor fő szervezője, gondoskodik a JAK nemzetközi kapcsolatainak fenntartásáról és fejlesztéséről.


4. Az elnöki megbízatás 3 évre szól; az alapszabály 3.2.3 pontjának értelmében a közgyűlés ezt indokolt esetben még egyszer, ugyanolyan időtartamra meghosszabbíthatja. A mandátum időtartama: 2012. január 1-től 2015. december 31-ig.


5. Az elnöki tisztségre pályázó legyen a JAK tagja. Mandátumának három éve alatt 41. életévét ne töltse be. Bírjon komoly, sokéves, széles körben ismert szakmai (írói, irodalomtörténészi, kritikusi, szerkesztői, műfordítói) múlttal. Rendelkezzen tapasztalatokkal a kulturális pályázatok, azok megírása és a velük való elszámolás, a rendezvényszervezés, a könyvkiadás folyamatainak terén, áttekintő ismeretekkel a társadalmi szervezetekre vonatkozó törvények, jogszabályok és adózási szabályok terén. Legyen tárgyalóképes nyelvismerete legalább egy idegen nyelvből.


6. Ne legyen más hazai írószervezet vezetőségének tagja, illetve a tisztség elnyerésekor mondjon le más hazai írószervezet vezetőségében esetlegesen betöltött funkciójáról.


7. Az elnök munkájáért tiszteletdíjban részesül, ennek mértékéről az alapszabály 3.3.3 pontjának értelmében a közgyűlés dönt.


8. A pályázathoz a következőket kérjük mellékelni:
– pályázati terv, amely tartalmazza a pályázó szakmai tervét és vezetői elképzelését
– szakmai önéletrajz és publikációs lista


9. A pályázatokat elektronikusan a jak@jozsefattilakor.hu címre kérjük benyújtani, melynek beérkezéséről a JAK visszajelzést küld. Beadási határidő: 2011. július 25.


10. A pályázatok előzetes elbírálását, regisztrációját – annak vizsgálatát, hogy a pályázati kiírás formai kritériumainak megfelelnek-e – az elnökség végzi. Hiánypótlásra egy alkalommal nyílik lehetőség, melyre a JAK augusztus 4-ig küld ki felszólító levelet. A formailag megfelelő pályázatokat az elnökség iktatja, és erről a pályázókat levélben értesíti, 2011. augusztus 10-ig, és elhelyezi a www.jozsefattilakor.hu honlapon.


11. A pályázatokat a JAK szigligeti közgyűlése fogja elbírálni, 2011 augusztus 27-én. Ezt megelőzően az elnökség által formailag megfelelőnek talált pályázatokat minden JAK-tag e-mailben megkapja, vagy akár a JAK irodájában is elolvashatja. A közgyűlésen a pályázók pályázatukat röviden ismertetik, s módjukban áll a tagságnak a pályázatukkal kapcsolatos kérdéseire felelni. Ezt követően – az alapszabály 3.1.10 pontjának értelmében – a közgyűlés titkos szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza meg döntését.


Budapest, 2011. június 23.
Comments
<<Previous
Forward>>
Powered by Create your own unique website with customizable templates.