114. MISCELLANEA TANULMÁNYOK A RÉGI MAGYAR IRODALOMRÓL

Miscellanea. Oly könyv – írja Szenci Molnár szótárában –, kiben elegyesleg, külömbkülömb féle dolgok vannak fölírvan. Egy mai tanulmánykötet, mely a legfiatalabb "régi magyarosok" írásaiból válogat, szinte szükségszerűen ugyanezt a képletet mutatja. Nincs ugyanis egyféle régi magyaros beszédmód, avagy bárminő régi magyaros iskola. Ahány ház, annyi szokás. Válságban volna a szakma? Épp ellenkezőleg, a kötet csupa új forrással és értelmezéssel teli cikket tartalmaz, s egyúttal eleven, újító hagyománytiszteletről ad tanúbizonyságot. A régi magyaros szakma a mindenkor rá jellemző sokszínűségével az utóbbi időben mintha nagyon is korszerűvé vált volna, és – Roland Barthes fordulatával szólva – éppen "szétszórtsága" teszi korszerűvé. A régi magyaros ab ovo tudomanyközi terepen mozog, hiszen érdeklődésének tárgya sokkal több mindent magába foglal, mint amit manapsá közkeletű belletrisztikai irodalomfogalmunk sejtet. A középkorban is a kora újkorban bizony mindaz irodalom volt, amit eleink s külhonbeli kortársaik leírtak. Egy mai régi magyaros antológia egyáltalán nem meglepő módon tehát igencsak hasonlít a kora újkori enciklopédiák és könyvtárak elegy-belegy fertályára, a farragók, quodlibeticák és miscellaneak világára.