116. LATZKOVITS MIKLÓS: HOGYAN TANULTAM MEG KOPTUL?

Olvasó, vigyázz! Ezt a könyvet egy latzkovits írta. A múltkor adtak egy filmet a Spektrumon a latzkovitsokról, abban is lehetett látni a Miklóst, eléggé elnyűtt betűvadász cuccban, a könyvdzsungel szélén, néhány megkövesült, évezredekkel ezelőtt kidőlt történet között interjúvolták, egy kopt tolmács segítségével, mert magyart nem találtak. A Miklós különben az egyetlen igazi magyar latzkovits, a többit csak így hívják. Olajos bőr, villogó tekintet, kialló járomcsontok, az arcon a mondatokkal vívott több évtizedes küzdelem jellegzetes sebhelyei. Olvasó, vigyázz, a latzkovitsok előszeretettel álcázzák magukat elsőkötetesnek, hogy elnyerjék rokonszenved, pedig egy, megengedem, talán elfogult forrás szerint már a Kezdetben vala Latzkovits. Vagy legalább is a lelke. Lebegett a vizek felett, aztán lassan szavak lettek belőle. Olvasó, vigyázz! Ha bedőlsz, Latzkovits arra emlékeztet majd, amit már régen elfelejtettél: olvasni kaland, kalandozni pedig veszélyes. Olvasni kezded ezt a könyvet, fáradtan, egy rissz-rossz vagy éppen felejthetetlen napod végén, elandalít, és ha nem vigyázol, észre sem veszed, hogy tekinteted gyanútlan vándorlása során a neked rendelt killersatz felé közeledik. Én szóltam. Most Te jössz. Menj szépen a kasszához. 

Németh Gábor