14. LÉLEGZET. ANTOLÓGIA

A kötetben jelentkező 21 tagú költői-írói csoport elnevezése – egyben az antológia címe – jelképes értelmű; erre utalnak Ferdinand Ebner osztrák író és filozófus mottóul választott sorai: "A szóban egyesül a szellem és az élet. Élni annyi, mint lélegezni, a szó pedig megformált lélegzet." Bár az alkotócsoport meglehetősen népes, résztvevőit a szokottnál több szál fűzi egymáshoz: világképük, önszemléletük, lelki-szellemi tájékozódásuk iránya közös fókuszpont felé mutat. Mint ahogy a minduntalan felbukkanó motívumegyezések, "átutalások", visszacsengések is a lényegi összetartozás benyomását erősítik.

A belső ént – mondhatnánk: annak belső csendjét –, szavakkal szinte közölhetetlen szubsztanciáját akarják kifejezni, a lehető "legpontosabb, legszemélyesebb és legteljesebb" módon, konkrét egyediség és elvont általánosság, filozófiai tudatosság és gyermeki világra-csodálkozás, értelem és intuíció, logosz és misztikum ellentmondásos egységében. "A szó hangudvarában / a vers-verkli jár. / De a belső szobában / Isten szele fúj."

Az antológia egy másik költője pedig – mindőjük nevében – így válik meg az olvasótól: "az ellentmondások / a személyes döntések útjára bocsátunk" – a cselekvések külső világában akadályozott, de a belső határtalanságban talán véghezvihető önmegvalósítás reményének útravalójával ellátva: "Látható határok Láthatatlan falak / fent és lent / De a középpont szabad."