24. ENDRŐDI SZABÓ ERNŐ: LELET — VERSKÖTET-REKONSTRUKCIÓ --

Az 1950-ben született Endrődi Szabó Ernő néhány verse, szövege már megjelent irodalmi folyóiratokban; összegyűjtve most először látnak napvilágot.
Lelet-ének műfaja: verskötet-rekonstrukció. A régész (a költő) "az elégett idő" tudatában megtorlódott "roncsai"-ból nem szándékszik folyamatos történetet kerekíteni, sem egy "eseménysor végeredménye"-iként vagy mint "talált tárgyakat" egy költői kollázs egybeolvasztott alkotóelemeiként felhasználni. Célja: "elvezetni az emlék az emlékezésig lekalapálni levakarni szétrobbantani a leletre (a tárgyra) tapadt idő szakaszos rendjét... a lelet (a tárgy) az idő-gömb nula pillanatú középpontja". Az idő-gömbé, melyben bárhonnan bárhová indulunk, mindig ugyanoda érünk; egy másik szövegben "szűkülő időspirálról" ír, amelynek különböző szintjein ugyanaz ismétlődik, vagy éppen különféle élőlényeket (halat, vadat s mi jó falat) ki- és befogó "időháló"-ról beszél – miközben az elején és a végén nyitott "folytonossági hiány"-okkal szabdalt "eseménytelen" történet a magyar történelem jelképévé válik egyes sors(nem)fordító, tragikus kataklizmáival, nagy nekiveselkedések és lehangolódások közös gyökerű lényegével.

A költő verseinek keserű, sötét hangoltságán belül gyakran patetikus, érzelmes, olykor "cinikus"; kötetében feltűnő az irodalmi és történelmi műveltséganyagot mozgató kompozíciók nagy száma; külső formáját, stílusát tekintve pedig leginkább a kassákos dikció, az áradó versbeszéd jellemzi.

A kötet és feltételezett olvasója viszonyáról így ír: "itt van ez a könyv ami nem az amit gondolsz róla hanem az ami mert a könyv sorsával megírja belső versét rólad" – az egyedül fontosat és hiteleset.