43. MARKÓ BÉLA: MINDENKI AUTÓBUSZA

Az erdélyi magyar irodalom harmadik Forrás-nemzedékéhez tartozó költő első magyarországi verseskötete – Markó Béla nyolcadik könyve – száz szonettet tartalmaz. Markó a világirodalomnak ezt az ősi, zárt formáját az avantgárd felfrissült eszköztárának segítségével töltötte meg új tartalmakkal. Így lett a szonett – Virag Benedek hangzatkája, Kazinczy csengő dala, a nyugatosok kristályformája – Markó kezében a veszélyeztetett egyéni és közösségi lét új műfaja, az önvédelem metaforája is. 

A költő a kötetéhez írott előszavában, amelyet "korszerűtlen kiáltványnak" nevez, bevallja: "szeretnék végre hasonlítani, de nem a korhoz, hanem a vonatablakból megpillantott dombokhoz, hegyekhez, folyókhoz... A vonatfülke is szonett. A meztelen női test is szonett. A madárfészek is szonett... Minden, ami zárt, ami körülhatárolható, ami különválasztható. Minden hely, ahol élni kell. Nem szeretem a szonettet. A szabadságot szeretem."

Markó mer korszerűtlen lenni: új könyvében a klasszikus műforma szimbolikus zártsága azokat az értékeket is óvja, amiknek védelmére az irodalom nem mindig képes. ​