55. SOLYMOSI BÁLINT: A MŰNÉGER

​Solymosi Bálint könyvét a Levél Zinka Milanovnak című vers zárja, a vége felé ezekkel a sorokkal: "Nyugtalan elmebáb / a testem, minden ébredés és / minden elalvásom között. Nem, / nem készülök már semmire; kint hagyott, / felejtett hús a romlani ( -szánt?)-való(?) / dolgok kiállítóterében, / egyszeri csődtömeg, Drága Zinka ; / ugyan, mire készülne...?"

Ugyanez a reményét vesztett férfihang mondja fel mániákusan az életrajzát előttünk versről versre. Halottnak érzékeli a testét, és túlontúl élőnek az agyát, képzeletét; néha pedig épp fordítva, de sohasem egyensúlyban. Nincs más témája, csak az én és a másik, a nő, a társ önkínzásban, kínzásban és játékban, akit bármikor elnyelhet az idő és a tér, az emlékezés vagy az azt is kiszorító néhány utolsó kérdés, amely már nem szorul válaszra. A műnéger Solymosi Bálint első könyve.