6. ESTERHÁZY PÉTER: DAISY

Operalibrettó. Azaz a szerző műfaji megjelölése szerint: operasemiseria – a komolyat a víggal elegyítő színpadi daljáték. Egyúttal fél-sorozat, egy kétrészes regény (Ki szavatol a lady biztonságáért?) ikerpárjától különválasztott darabjának a lényegre egyszerűsített – népszerűsített – drámai változata. Történhetne – mondjuk – a 19. századi Velencében, de a "legegyszerűbb, ha úgy tekintjük, hogy manapság játszódik". Egy operaelőadás előkészületeinek részesei vagyunk: "fatnyi terem, sajátos odőr, s a rémület és boldogság heves váltakozásait undorral észleljük".

Ennek a "félelem, hatalom, léhaság" túlfűtött légkörében színre kerülő (vagy elpróbált) gátlástalan és groteszk játéknak a szereplői egy-egy magatartásformát megjelenítve keresnek választ nagyúri pártfogójuk, mecénásuk (egyben a társulat tagja) minduntalan felhangzó kérdésére: Élni mennyi?

De a szereplők itt egyúttal nézők, s a színpad nézőtér; a "közönség" ugyanabból a teremből nézi, figyeli is önmagát, elidegenedett életét: "hidegen, fájdalmasan, rezignáltan, rémülten és kicsit vidáman..."