61. TÉREY JÁNOS: A TERMÉSZETES ARROGANCIA

"Hogy provokálóit kivédje, / elboruló perceiben / pimasz. Nem ismer semmiféle / morált és arrogáns. Igen." – Ez az arrogancia itt: a gáttalan szemlélődésre következő megnevezés nyílt pimaszsága, mely semmi egyéb érzékenységet, csupán a pontosságét (tárgyi és formai értelemben) tiszteli aggályosan – és e korai költő-büszkeség mellé a szerző teljes 22 évének kíváncsisága és tüze: Térey János szokatlanul érett verseskönyvének jellemző vonásai. Az első szótól az utolsóig egységes ív; jelképes és nagyszabású színterek, a legeslegkisebb részletekből kirajzolódó köznapi jelenetek, az újonnan tapasztalatokat szerző ifjú koncentrált és ironikus figyelme a gondolkodás és a szív tárgyai iránt... 

"Ő a végekről érkezett, / hamar sovány lesz. Most szerény. Először / lépdel végig az internátus udvarán / és fölméri az itteni arányokat." – a négy sor mintha róla szólna. ​