64. KEMÉNY ISTVÁN: A KOBOLDKÓRUS

A fiatal írók egyik legtehetségesebbjeként számontartott Kemény István új verseskönyve, A koboldkórus korszakváltást jelez: azt a pillanatot, amikor a sűrűsödő verbális és érzéki tapasztalat gondolati ritmusváltássá alakul: a komolyodó fiúval egyszerre csak egy fiatal férfi néz szembe a tükörből; valaki, aki egy új és más szinten teremthet magának szabadságot és szigort, akinek immár nem az a feladata, hogy megismerje és kövesse a Törvényt, hanem, ha lehet, újraformálja azt. A szerző prózaíróként és költőként egyformán lírikus és epikus: A koboldkórus versei és prózai jelleget hordozó szabadversei egyként a könyveiből jól ismert kivételes műgond és formakészség, metaforikus pontosság és elmélyült játékosság mesterdarabjai; ám az új korszakra jellemzően gondolati feszességük, filozofikusságuk és tömörségük megnőtt, tartalmuk megsúlyosodott.