74. FARKAS ZSOLT: MINDENTŐL UGYANANNYIRA

"A mű mindig meghaladja az analízist. 

Ez önmagában nem kunszt, mert a világ legegyszerűbb dolga is röhögni/zokogni kezd a legmélyrehatóbb és legéleselméjűbb analízis végtelen primitivitása láttán. Az analízis mondatai mindig brutálisak a valóság finom világával szemben. Primitív fogalmi mátrixokból öntött otromba oszloplábaikkal törnek-zúznak a hiperbonyolult reáliában, mint az egyszarvú a porcelánboltban. 

A kunszt az, hogy egy szöveg kimegy a valóságba és ilyen dolog lesz belőle. Mű. Művészet. Örök kihívás, rejtély, transzcendencia, szublimitás, negatív dialektika, a távollevő, a hiány, az értelmezések összességét mindig meghaladó poliszémia és a Ding an sich egyéb ragozásai. 

Az analízis, ha megfeszül, sem tudja megmondani, miképpen történik ez. Hogy mitől lesz ilyen az a dolog, hogy mitől (jó, szép, igaz) mű, ami az. Ám a mű erre az ontológiai státuszra többek között az analízis gesztusa révén tesz szert: ez emeli (vagy tartja benn) a textust a kultúra discursusába(n), művészeti világ egyetemes intertextusába(n) (="valóság"). 

És aztán az igazi kunszt az, hogy ez a brutális állat átlényegül 'hiperbonyolult reáliává'." 

Farkas Zsolt 1964-ben született Bonyhádon. A pécsi JPTE magyar-esztétika szakán szerzett diplomát. Ez az első kötete.