8. ZALÁN TIBOR: OPUS N3: KOGA

​Zalán Tibor verseit olvasva könnyen engedhet az olvasó a közkeletű ítéletek csábításának: mintha a puszta meghökkentés, a hagyományos szövegegység széttördelése, az avantgarde agresszív gesztusainak halmozása volna a kötet verseinek uralkodó stílusjegye. Ajánlatos azonban felülvizsgálnunk ezt a könnyebb ellenállás felé kitérő álláspontot. A költemények szövegeinek figyelmes olvasója ugyanis nemcsak egy új lírai nyelvvel kísérletező költői magatartással szembesülhet, hanem észre fogja venni – ha megváltozott alakban is – a magyar költészet szerep- és formatudatának hagyományos, egy a társadalmi és közösségi elkötelezettséget fel nem adó attitűdnek a jelenlétét is. A kísérlet tétje ugyanis éppen abban van, hogy egyesíthető-e, és ha igen, hogyan, a magyar líra küldetésre, vallomásos személyességre hangolt szólama a költészeti korszerűség formaújító elveivel, a költői nyelv lehetőségeinek tágítására törekvő poétikai magatartással. Több vonatkozásban is nyomon követheti az olvasó ezt a próbálkozást: ott is, ahol a szöveg vizuális karaktere kap elsőrendűen jelentésképző nyomatékot, s legvégül ott, ahol irodalmi és képi elemek egybeszerkesztettsége válik a költői mondanivaló hordozójává.