92. HALASI ZOLTÁN: 33 VERS

"1954-ben születtem Budapesten. 1980 óta fordítok verset, prózát, főleg német nyelvből. Írásaim nyolc év óta jelennek meg folyóiratokban. Ez az első önálló kötetem. Miért ír az ember verset arról, hogy egyszer hasra esett a villamosmegállóban, vagy hogy valamikor régen Varsóban kifosztották a nepperek, vagy hogy tévedésből három hétre karanténba csukták még gyerekkorában, vagy miért olyan fontos neki az, hogy valamit (maga se tudja, mit) nem talál otthon a mosogató alatt? Miért izgatják ezek a banális, hétköznapi esetek? Talán azért, mert hirtelen valami sorsszerűt fedez fel bennük, s ahhoz, hogy ezt felszínre hozhassa, muszáj versbe bonyolódnia. Még szerencse, hogy segítségére van a költészet Ariadné-fonala, a forma – különben nehezen találna ki az írás útvesztőjéből."