95. BOLDIZSÁR ILDIKÓ: VARÁZSLÁS ÉS FOGYÓKÚRA. MESÉK, MESEMONDÓK, MOTÍVUMOK

Kislánykoromban mindig MÁS akartam lenni. Legelőször és mindenekfölött: sirály. Felmásztam a buckák tetejére, és kitárt karral ugorva játszottam repülést. Nem elképzeltem, hogy madár vagyok, valóban az voltam. Mint ahogy tudtam lenni kő; virág, gyertya és szappanbuborék. 

Aztán egyre nehezebb lett. Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan szerettem volna, mindig másképpen lettem más. 

Félrecsúsztak a mozdulatok, mondatok, értelmét veszítette minden átváltozás: lötyögött rajtam a madárszárny, a bibe, a porzó, az alany, az állítmány. Miért nem sikerül, ha egyszer már tudtam, és sikerülhet-e még? Csak ez érdekelt. Azt a határvonalat kerestem, amelyen átlépve megszűnhetnek létem korlátai, s én azzá válhatok, akivé akarok. G Ennek technikáját kutatva a mesék is kínáltak néhány lehetségesnek látszó megoldást. Elvarázsolt királyfik és királykisasszonyok mellett Micimackó kényszerű alakjavítási kísérletei vetették fel a kérdést: vajon varázslás és fogyókúra között létezik-e másmilyen megoldás? 

A mesék pontosan leképezik a bennünk és körülöttünk lévő világot. Jelentésük legalább annyira sokféle, mint mindazon meseforma, amely a mesemondók ajkán megszületik, legyen az "népi" vagy a legmodernebbek közül való. Ez a könyv arra keresi a választ, hogy milyen kapcsolat áll fenn az ősrégi tündérmesék és napjaink műmeséi között. 

Boldizsár Ildikó 1963-ban született Dunaújvárosban. Mesekutató, író, kritikus. Két mesekönyve jelent meg eddig: 
Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányairól (1991) 
Fekete Világkerülő Ember meséi (1997)