 A JAKKendő-díjas novelláskötet különös hősei vak artisták, mosómedvévé váló lányok és angyalra vadászó falusiak: történetük, akár minden igazi mese, megkapóan játékos és igencsak hátborzongató.
„Papp-Zakor Ilka nem fékezi meg képzelőerejét, hallatlan a mesélőkedve, szereti a csodákat. Persze hiába volna valakinek bármily pompás ötlete, hiába volna hibátlan a dramaturgia, ha a mondatok szintjén ez a tudás nem működne. Papp-Zakor Ilkánál csodálatosan működik. És ráadásul mindegyik novellájával egy-egy rejtélybe lépünk. Nem feltétlenül a félelem vagy a szorongás ábrázolása az elbeszélések fő ereje, hanem a titok, amelyik a fantáziát elszabadítja. Mindegyik novella visszafelé szövődik, de soha nem feslik föl, mert a dús és helyenként páratlanul színes, álomszerű motívum-fonadékok – egyik-másik szöveg igazi színorgia – nem tudnak darabokra foszlani. Szerzőjük mintha maga Arachné volna, akit, mert szebben szőtt az isteneknél, Pallas Athéné dühében pókká változtatott. És ez is egy Papp-Zakor-novella meséje lehetne.” Részlet a könyvből: http://www.litera.hu/hirek/papp-zakor-ilka-angyalvacsora Tűpontos orgia – Forgách András laudációja a JAKkendő-díjhoz: http://www.litera.hu/hirek/tupontos-orgia Interjú a szerzővel: http://www.litera.hu/hirek/nalam-a-szurrealis-a-sejtes-helye |
