Csendélet sárkánnyal – könyvbemutató az Írók Boltjában

Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal című kötetének bemutatója. A kötet lendületes novelláiban a diktatúrát és annak maradványait forgatja fel a képzelet a Bukarest–Kolozsvár– Budapest–Berlin-tengelyen. Erős színeket, groteszk figurákat kapunk, az álmok, a mesék szürrealitását. Egy felnőtt hangját és egy gyerek nézőpontját egyszerre. Valaki menekülni próbál, ugyanakkor a beilleszkedés technikáit keresi. Hogy jusson ki kedvenc kerti démonjaihoz a csendóra alatt? Mi a teendő, ha a tévében forradalmárok sírnak? És ha egy gyerek nem bírja abbahagyni a sírást? Közben persze látjuk, hogy megtanulni biciklizni rémisztőbb lehet, mint maga a Vezér. A rémület pedig néha természetes.

A szerzővel beszélgetnek:
Nemes Z. Márió költő, kritikus, esztéta
Sepsi László író, kritikus

A könyv a JAK-füzetek sorozatban jelent meg, a JAK és a PRAE gondozásában 2017-ben.
Sorozatszerkesztők: Balajthy Ágnes és Borsik Miklós
A borítót Győrffy László munkájának felhasználásával Nádler László tervezte. Fotó: Zana Krisztián
A könyv trailerét Bánki Ákos és Szöllősi Géza készítette.

Csutak Gabi (1977) író, műfordító. Szatmárnémetiben és Kolozsváron nőtt fel. Budapesten él. 2010 óta tagja a József Attila Körnek. 2014-ben első helyezést ért el a litera.hu nyílt novellapályázatán. 2015-ben Babits Mihály ösztöndíjban részesült. Ez az első kötete.

Részletek a könyvből:
“Csengtek-bongtak a tányérok, amikor végül leejtettem az édességes tálka tetejét, de már nem fordultam hátra, csak habzsoltam nekivadulva a sok selyemcukrot. Sikoltoztak a fogam alatt. Aztán valamikor megjelent a százkarú, fekete rokonság, hatalmas lepleket lobogtatva. Letakarták nagymamát, a bútorokat, még a tükröt is. Szőlőlevél alakú tányérokból ették a töltött tojást.” (Csendóra)

“A Vöröskörmű sápítozott, égnek emelte hegyes ujjait, mint a vasárnap délelőtti némafilmek szereplői, és még a vastag fekete szemfesték is elkenődött a szeme alatt, annyira kiborította, hogy kapitalista propagandát csempésztem az óvodába. Attól kezdve nagymama kulcsra zárt szekrényben tartotta a divatlapokat, és még hetekig bazsarózsa csokrokkal és lejárt szavatosságú lengyel csokoládékkal próbálta rávenni a Vöröskörműt, hogy megbocsásson nekem.”
(Okos kismalac)

“A zsibbasztó fájdalom közben elengedte a hajhagymákat, és a koponyám mélyére húzódott. Akkor kapaszkodott ki ismét a felszínre, amikor anya elkezdett éles csatokat szúrni a fejem tetejére tekert fonatba. Mire kész lett a konty minden hajszálam vasból volt, gyökereik mélyen befúródtak a puha masszába, ami a szemem mögött lüktetett. Indulhattunk hattyúnézőbe.” (Sziszegő fésű)