Peer Krisztián titkos naplója

     Első nap
     
     Hogy is kezdjem? Odorics. Vagy: kösz a bort, Olivér, és bocs, hogyha melléhamuzok, Móni. "Már rég itt kéne lenned, mert nem tudhattad, hogy még nem kezdődött el a vetítés. - mondja az üzenetrögzítőmre Nagy Gabi. A szerelvény elején van még szabad négyes, avagy a közvizelde türcsijének melyik végébe törölték kevesebben a kezüket előttem? Vagy pont a közepébe? Zsolt felhívja a mobilomról Bandit, hogy jöjjön ki értünk. Abban maradnak, hogy majd elindul, amikor újra hívjuk. Tizenkét perc harmincnyolc másodperc. Apukád nem tanította meg, hogy kell telefonálni? Szervusz, mikor találkozunk, hol találkozunk, szervusz. Jajjjjjjj dehogynem. Ez olyan, hogy száz elkésésből kilencvenszer késik a Bandi, tízszer meg ugye én, és az a kilencven természetes, azon a tízen viszont mindig nagyon fel van háborodva. Na, akkor legközelebb én beszélek vele. Szia Bandi, Krisztián, várjál, - hányas út? hetvenegyes -, hetvenegyes út, Lábdihegy, mindjárt ott vagyunk, szia. Leszállunk ott a kocsi, Benne a Szerbhorvát, mert ő jött el vele, közelebbről a Szigeti, mert ő. Nem fél órát vártunk, hanem legalább negyven percet, bazmeg. Jól van Bandi, akkor most kezdjük el számolni a százat, és nekem még van kilenc. Ilyet nem mond a Zsolt. Iszonyatos pánik, négy óra múlva jelenés, és még az első napnál sem tartok. Most bosszulja meg magát álcázási technikám, a nem-írás. Nem mintha bármit is palástolni tudna a folyamatos placcon levés. Móni, oldandó a görcsöt, belevisz egy bújócskába, ki-be járkál, lapuljak az ajtó mögé, mikor a kulcs csikordul. A harmadik ilyennél már mintha félbehagytam volna valamit. Csak most ne jusson eszembe semmi sokkal fontosabb.
     
     Öööööö
     
     Végre nem kell azon agyalnom, hogy ki a naplóíró. Nyilván úgy volt egyébként, hogy mondtam a Menyhért Annának, hogy úgyse fizetek. A faszom fog fizetni, eddig se fizettem. Kábé egy héttel a tábor előtt jött meg az Anna Boszniából. A szerelmem. Reggel érkezett, nem mentem ki elé, estére már nagyon szar kedve lett, de nem tudta megmondani, hogy mitől. Találkozott egy barinőjével, annak sírt, úgyhogy most már jobban van. Nem lett jobban. Nem beszél. Beszélek én, próbálom kitalálni, mit nem tud kimondani. Szakítani akar? Bólint. Ötödik nap. Felhívom a barátnőt, miről beszéltek, mert velem nem beszél. Semmiről, csak sírt, de nem tudta megmondani, mi a baj. Fél nap múlva visszahív. Hogy most ő kérdezi, mi van. Az előbb lett elküldve a picsába. Pedig nagyon kedvesen beszélt. Mintha valami bűne lenne. Nem ragozom. Egy hét alatt jöttem rá, hogy bekattant a csajom. Egy hét alatt kattant be, szép fokozatosan. Reggel meglátogattam, akkor már nem láttam három napja, elküld, nem megyek, elküld, nem megyek, elküld, nem megyek, elküld, nem megyek, elküld, nem megyek, mennem kell, mert találkozom a Zsolttal és indulunk. Az isten kurva faszáért kell nekem lemennem Szigligetre.
     
     Öööööö
     
     Asszem a paranoiással nem úgy kell beszélgetni, hogy szándékosan félreértem, mikor célzást tesz a jelentések centrumra. A mögöttes és a hátsó. Dehogyis öttem mög. Keresztesi Jóska mondja először, mikor valami borász haverjáról beszél, én meg bámulom, miközben bambulok, hogy: Te vagy a naplóíró, soha nem figyeltél még rám ennyire. Szép kis prózapoétikai probléma. A napló nem szólhat az Annáról. Holott róla gondolkodom. Holott. Holott. Otthol, halott. Kedves Anna, kedves naplóm, oldjátok meg egymást. Az Anna rájött, hogy mi a valóság, mi az, amit eddig nem vett észre, nyilván azért, mert szellemi fogyatékos, ez az egyik, amire rájött egyébként, a másik meg, ami miatt nem jött rá eddig, és amire rájött, hogy hazudok neki, mindenki hazudik neki. Én meg rájöttem, hogy mi történt valójában: megbolondult. Ti meg rájöttök, hogy én vagyok a naplóíró. A Zsolt meg már eleve tudta, hogy én írom, és amikor az Annával vagy az Anna mamájával beszélek telefonon, kis cetliket dugdos az orrom alá. Mikor a mamával, akkor azt, hogy: Beszéljek én vele? Mármint hogy ő a mamával. Akkor kérem meg a mamát, hogy adja át a telefont neki, mármint az Annának. Mikor az Annával beszélek, akkor meg az van a cetlin, hogy: Te se tudsz mindent. Te: mármint az Anna, aki azt kérdezi a telefonban, százhetvenhatodszor kérdezi meg, hogy mért hívtam föl, mire most azt válaszolom, hogy azért, mert én sem tudok mindent. Mármint. Nem ragozom. Főleg, mert az első cetli még Pesten lett az orrom alá dugva, a második meg a Nádas-est után. Csak a szálak összefolynak. Ez a következménye annak, ha valaki valódi mivoltát álcázandó, nagyjából nádasosan a mű egysége érdekében kivonja magát az időből mintegy amúgy. Illetve fordítva. Ez most a valóság agregációja vagy a tudaté. Teljesen mindegy, csak úgy lehet gondolkodni, hogy ez teljesen mindegy, csak ha azt gondolom, hogy teljesen mindegy, akkor már nem tudok gondolkodni a dologról. A Nádas-est alatt hív a barátnő, hogy most már kommunikál az Anna, csak abban nem lehet megingatni, hogy én meg ő, mármint a barátnő, kúrunk. Mármint.
    
     De ez most nem az az este, mert ez most az az este, amikor: azt mondom, hogy puncifény szeretnék lenni, az a csávó, aki a pornóforgatáson, egy nyeles lámpával világít a szuperközeliknek. Amikor fedőtevékenységként Horváth Putyival beszélgetek. Szerinted az erotika a filmművészetben tematika vagy ábrázolásmód? Nem tudom, mert az én filmem igazából nagyjátékfilmnek készült, abból egy álomjelenet, csak nem kaptunk rá pénzt. Amikor a Györgyi minden mondatát úgy kezdi, hogy: Tehát akkor ezzel azt akartad mondani. Amikor mindenki megvádol mindenkit azzal, hogy irodalomról beszélget, amiről nekem eszembe jut, hogy egy másik táborban, egy alkotótáborban, ahol festők voltak, illetve művészek, és a világ legcikibb dolgának a munka számított, egy esti beszélgetéskor az egyik már nem bírta tovább, nem hazudta, hogy aludni megy, hanem azzal pattant föl, hogy muszáj mennem, mert megsértődnek a vonalak. Ez az az este, mikor egy lány ráébreszt arra, hogy ebben a napi szinten űzött nyúljátékban, tudjátok, az eredeti az az, hogy mentek szembe egymással, frontálisan, és aki először kiugrik, az veszít, szóval, hogy ebben a másik nyúljátékban, mindig én mondom ki először azt, hogy csak vicceltem, én vagyok a fafej. És ez az az este, amikor bosszúból elmondom ennek a lánynak, hogy a hassimogatás azt jelenti, hogy elégedett vagy, viszont a fejsimogatás azt, hogy unatkozol. Illetve mutatom. Csak most elmondom. (Akkor ennél a résznél mutattam is.) A Pázmányra olyanokat vesznek föl lengyel szakra, hogy: mit olvasott lengyel irodalmat? Azt semmit, de most tervezem hogy elolvasom a Jadviga párnáját. A Györgyi meg úgy irat dolgozatot, hogyaszondja: úgy puskázz, hogy ne vegyem észre. Ezen valamiért hihetetlenül felbaszom az agyam. Ilyeneket mondok, hogy az isten is ezt csinálja bazmeg, érted van a favágó, van a rengeteg gyereke, és el kell adni egyet, hogy legyen kaja a többinek, az isten meg azt mondja, hogy oké, megveszek egyet, de ti válasszátok ki magatok közül, gyerekek, hogy ki jön, mert én mindegyikőtöket egyformán szeretlek. És akkor már inkább ez a patakiattila-féle őszinteség, hogy tök nyíltan puskázok, mert te is tudod, meg én is tudom, és ha úgyis megcsallak, ne kelljen már titokban, mint ahogy mások csinálják, mert az undorító. A Vári Gyuri szerint jól érvelek, csak nincs igazam. Tehát: be vagyok baszva. Az este igazi hermeneutikai kérdése, hogy Bolgár György úgy kérdez, mint egy orvos, vagy úgy kérdez, mint egy tanár. Ki az a Bolgár György, kérdezi Györgyi. Mindegy. Ne operálj itt nekem a titok hermeneutikájával, vagy vedd észre legalább, ripakodik rám.
     
     Második nap
     
     Menjetek táncolni, mért nem táncoltok - ezt szerinted hány éve mondogatod, Nagy Gabi? És mindig olyanoknak, akik jól érzik magukat. Prágai Tamás előadásáról lekésem, ezért itt most csak azt állapíthatom meg, amit ott, hogy az előadó a fiatal Grandpierre Attilára hajaz. Kávézgatok kábán elterülve a fotelben. Valami folyóiratot lapozgatok. Nem tudom már, ki írta: Buddha jegyzetei. Sok szex jobb, mint kevés szex, ebből két lépcsőben levezethető, hogy nem viszketni jobb, mint nem vakarózni. Schein Gábor tök érdekes dolgokról beszél, ezek persze majd akkor lesznek még érdekesebbek, amikor a Nádas elmondja, hogy a Nemes Nagyék mért nem bírták a Mészölyt, és hogy az Ottlik az egy hangos ember volt. Viszont a Szörényi Levente már önmagában is érdekes, ő Pilis-kutatóként azt gondolja, hogy azért nem lenne szerencsés Piliscsabán felépíteni a Sorstalanság-film haláltáborát, mert 1. a Pilisben van a magyar nép csakrája, mely körül az ősök szelleme, nem is tudom, kering valószínűleg. 2. ha nem bontják le az utolsó kőig a forgatás után, akkor 5-10 év múlva a piliscsabai fiatalok azt hiszik majd, hogy ott tényleg egy haláltábor volt, 3. mennyivel jobb helyszín az Alföld, ahová a magyarság jeleseit telepítették ki. Hoppá, hagyomány!
     
     Ööööö
     
     Nappal alszom, mint aki éjjel dolgozik. A Háy szerint, látja a fián, egy kamasz morális alapon választ magának szerzőket, az korrupt, ez nem korrupt. A te fiad, János. Tényleg látszik rajtam, hogy én írom a naplót, állandóan azt kérdezem, hogy mit mondtam az előbb. De ki a másik, kérdezi a Zsolt. Nyilván egy nő, nyilván a Kéri Piró, nyilván a Németh Gábor, nyilván a Menyhért Anna, nyilván a Zilahy. Az tuti bele volt kalkulálva, hogy lebukom. Kit bújtathattak el mögém? Nyilván azt, aki most majd ebbe a régi naplóírós beszélgetésbe beleugat. Hoppá, ez én vagyok. Aki felírja egy füzetre, hogy emlékeztető füzet. És volt ilyen, és volt ilyen, és volt ilyen. De nehogy már összekeverjük a régit a méllyel, csak azért, mert hasonló a fényük. Felírja, aztán nem ír bele semmit. Volt valami jele annak, hogy ez történik majd az Annával? Persze, rengeteg, például az utóbbi időben elkezdtem bírni az Oraveczet. A szentimentalizmus - mondja Zsolt - mindig együtt jár a cinizmussal, ők csinálják a melodrámát. Meg én, gondolom. Nem az a kérdés, hogy ezt most miért mondtam, hanem hogy mért beszélek így. Csak nem tudtam mutatni, hogy mennyire szeretlek, erre, ne haragudj, hogy táncoljak. Mutat-megad. Megad-tagad. Hogy bizonyítod be, hogy őszinte vagy. Hogyan beszélj ahhoz, aki nem beszél. Van egy cetlim. Anna, kettőspont, nem barkochba, hanem hideg-meleg játék. Teljesen beállva beszélgettem a Grendellel, mondja Gergő, tényleg teljesen beállva, mit lehet mondani teljesen beállva a Grendelnek? Értem, mi a baja: Grendel az isten. Én ilyen koromban mindig azt gondoltam, mikor beállva beszélgettem az istennel, hogy te is megiszod a magadét, én is megiszom a magamét, mondom. Ja, csak aztán odajött hozzám a Mészáros, azzal, hogy bizonyos szint fölött bizonyos szint alá nem megy az ember, ez is egy Jak-táborban volt, a következőben meg én mentem oda a Botihoz ugyanezzel, azóta azt hiszi, hogy össze vagyunk veszve. Na mindegy. Most is azt mondom például, hogy az anyámmal az a probléma, hogy nem volt elég kacér, és hogy nem volt gondolatolvasó, és azért mondom ezt, mert kis geci vagyok, mondok valamit, aminek semmi értelme, és valaki majd meghallja, és segít. Ja, hogy ezzel azt akartad mondani. Azért vagyok kis geci, mert tök tudatosan arra játszom, hogy ami spontán, az a zseniális. Vannak ugyanis erre utaló jelek. Ma este például a Boti azt énekelte a sajtos ízesítésű chipsről, hogy: Véletlen a kezedbe kerül, és egyedül, és egyedül, ó, egyedül, eleszegeted egyedül, de mibe kerül, ott legbelül, ó legbelül. De az is igaz, hogy azért énekelte ezt, mert nem sokkal előtte a Márti azt mondta, hogy nincs az a körte, hogy elmenjek érte, és akkor egy kis ideig senki nem figyelt a Botira. Lidi csak felet vett be, mert az egésztől félt, aztán mikor nem figyeltünk, bevette a másik felet is. Rám se figyel senki, irány az ágy. 
     
     Harmadik nap
     
     Arra ébredek, hogy a lelke mélyén mindenki tudja, ki az író, és ki nem író, ki számít írónak és ki nem. Bandiii!!! Azért ezt te se gondolod komolyan. Asszem ez az a pont, ahova beépíthetem a Keresztesi három irodalompolitikai javaslatát, szerintem szavazzunk. Egy: A himnuszt ezentúl énekeljük a negyedik versszakkal. Értünk Kunság mezején. Mennyire más lenne a nemzetkarakter, bazmeg. Kettő: nyúljuk le a tokaji írótábort. Három: verjük meg ezt a bajszos köcsögöt, meg évente még 2-3 ilyet. Igen-igen-igen. Keresztesi a nemzet krakélere. Egyébként azt hallottam, hogy a Menyhért Anna dupla zsetont akart adni a miniszteriális csávóknak, hogy még csak ki se derüljön számukra, hogy mi, akikkel bazmeg, még az az elnyújtott beszédű, újra elmagyarázom, hogy megnyugtassalak pali sem lojális, hogy mi annak a zsetonnak a felét kapjuk. Húúúúú. Mutass fel annyi olvasót, hogy érdekessé válj a politika számára. És persze visszautasítják, kivéve, na kit, hát a bajszos köcsögöt. Zsoltikám, szerinted a cinikus érti az egyenes függő beszédet, vagy ahogy te mondanád, az iróniát, vagy abszolút csak nekünk mondtad, hogy minek annak pénz, aki úgyis dolgozik. Most mondja a Móni, hogy végül a bajszos csávó se vette föl. Nehogy már ettől rögtön csávó legyen. Húzd ki a köcsögöt, légy szíves. Nem és nem. Ott belül az ember egyre jobban havashenrik. Lemegyünk a partra. Látszik rajtad a gondolkodásom, mondja Zsolt. Aha, csak szerinted, az az autentikus, amit nem találsz ki előre, szerintem meg az, amit nem írsz le utólag. Illetve én mondom neki, hogy múltkor ezt mondta. Mi lett a csajjal? A Botinál meg szerintem végig az ijesztésre megy ki a produkció. Jaja, hogy vendégek vannak, és az anyja abszolút partner, és elijeszti a vendégeket, hogy aztán végre újra kettesben legyenek. Lehessen motyogni. Jaja, de azért azt is ki tudod találni, hogy milyen lesz este az Ágoston. Aha, szerintem is jobb lenne egy Nádas-Boti beszélgetés. Akkor most megkérlek, hogy olvassz fel, Péter! És persze nem a beszélgetésről menekülök, direkt írom így, menekülök el, hanem a felolvasásról, pedig szép. Jól formált, választékos, lassú, pontos, és szép. Ezért menekülök. Köszönőviszonyban nincs a nyelve a valóságtapasztalatommal. Szóval akkor azért lenni tud külön is ez a kettő. Legalábbis ezt tapasztalom. Hogy aztán az Öregszemben valami egészen mást tapasztaljak. Próbálom befűzni a cérnát, és közben azt mondogatom, nem te vagy pontos, hanem a tű. Egyenesen előre, nyitva lesz, szembe le, jobbra hosszan, aztán balra, villany.
     
     Negyedik nap\\r
     
     És egyenként mindenki azt kiáltotta, Barabást, de együtt mégis azt kiáltották, heuréka. Ez a mondat tört át még tegnapról, a le nem írtból a leírtba. Abból, hogy most tömege van, valószínűnek látszik, hogy volt valami súlya. Szigetek vannak, meg a legyőzhetetlen távolság közöttük, mondja Anna, meg van repülés is, és csak az elsőtől ijedsz meg ennyire, mondom én. Azt már persze nem teszem hozzá, hogy a harcosnak négy akadályt kell tudnia legyőzni, és a félelem csak az első. Omnipotencia, közöny, halál. A H Nagy szerint, akkor még nem lapogatja senki hátát, egy ilyen szavazáson úgyse a kompetencia dönt, vagy a szakmai érvek, hanem a jelenlevők összetétele, meg a személyes viszonyok. Én persze korábban már vizionáltam, egy hermeneutákkal felpakolt teherautót, ami végül nem ért le ide. De egy ilyen mondattal még az a kevés is elvész, gondoltam. Számonkérő jellegű rinya. Erre meg. Hogy valaki simán átverjen egy mandínerrel. Ránk szavaztál, kérdezi Antal Balázs, van egyvalaki, akit nem tudunk, nem, én a csajokra. A kecskét azért kell gumicsizmában megkúrni... Ránk szavaztál, kérdezi a K. Kabai, nem, a csajokra. Mert rúg, és ezért be kell tenni a gumicsizma szárába a két hátsó lábát. Nem értem, mért cikizitek, mikor az Orsi a legszebb lány, egyszerűen csodaszép. Így Gyula. Erre Orsi: Akkor mért nincs már két napja csávóm. Lali lecsapja: Orsikám, legalább vegyél egy mély lélegzetet, mielőtt a kivégzőosztag újra tölt. Azt hiszem, ez is aznap volt. Snóblin visszanyerem a kártyaadósságom, szorongok még egy sort, aztán asszem elszivárgok.
   
     Uccsó nap
     
     Tudod, van a Mándynak ez a nagyon finom humora, ahogy mindig visszaköszön az apjának. - mondja, az érzelmektől elcsukló hangon Boti. Jóska röhög. Én is mindig visszaköszönök az apámnak. Na ez az a varázstalanító bánzoltáni pillantás, így én, és el.
     
     Na most kiderül, hogy nem írtam semmit. Megmutatom magam egy sör erejéig, és eltűnök, amiből hirtelen minden végleg kiderül. 
     
     Másképp fogalmazva: Ez az a végtelen szomorúság, amit a vonatról leszállva érzel a déliben. Van valakinél egy üres hely?
     
     Ööööö

forrás: litera.hu