PROLÓGUS Pánik. Nem vagyok normális. Nem vagy normális, hogy elvállaltad. Nem azt fogadtad meg tavaly, hogy idén nem csinálsz semmi és csak szórakozni mész? Már hallom a BakiJulit, akivel, mint mindenki mással, virtuálisan tartom a kapcsolatot, miközben rejtőzködöm. Mondjuk az megy. Lehet, hogy mégis meg fogom tudni oldani. Kitalálok egy csomó trükköt. Elkezdek megírni egy előzetes keretet, és abba beillesztem a napi sztorit. Ez az egyik. Aztán: kiteregetem a szennyest, és akkor nem tűnik fel senkinek, hogy nem megyek be valamelyik programra. Vagy: szimpátiát és szánalmat keltek (például: jaj, nekem annyi, de annyi dolgom van, a Solitude, a V4, a külföldiek, az elnökségi, a program, a minden, a 100ezer költő – jó ez igaz is). Nem hiszem el, hogy rábólintottam, oké, még nem nyomtam meg a küldés gombot, Gaborják Ádámnak azt ígértem, mielőbb visszajelzek. De sajnos tartom a szavam. Utálom, hogy megbízható vagyok, ez unalmas. És nem vagyok vicces. De ezt tudjátok. Tavaly annyira jók voltak a naplók, hogy szó szerint visítottam a röhögéstől. Hogy leszek szórakoztató? És hogy nem fogok lebukni? Ez az egész egyébként nem kedden kezdődik, hanem már hónapokkal előtte. Leosztjuk a feladatokat, enyém a Sirbik-rubrika meg a Solitude, meg a fél V4 az excellben - mert olyanunk is van ám, Zsiga meg Bence egy gép, külön fül van a vendégeknek, a fellépőknek és a staffnak. És egy másik doku a programoknak, ahol Ádám minden pontra rákérdez, szigor van, nem is gondolnátok. Most fényezem kicsit a háttérmunkát, azzal megint csak szimpátiát fogok kelteni és nyerő leszek. Idén is mennek a nemzetközi programok, jönnek a szlovákok, szerbek, osztrákok, a cseheket és a lengyeleket CzinkiFeri kergeti, sajnos túl sokan nyaralnak, pedig igazán vonzó a melózás a kastélyban a strand helyett. Én még nem láttam a szigligeti strandot, de idén ki fogok menni, ami miatt elmarad egy programbeszámoló, viszont kitalálok egy szellemest. És 100ezer költő is van, Bárdos Deák Ági egy igazi forradalmár, naná, hogy gőzerővel megyünk barikádot meg kordont meg falat törni a versekkel. Jusztis. Orcsik Roland lenaivozza a több városra való kiterjedést, pedig majd csak figyeljetek, balhé lesz, alig várom. Szóval idén a 100ezer költőt megörökölte a JAK, a régi szervezők maximális segítségével. Azóta miénk már Miskolc, Szeged, Debrecen, Székesfehérvár, Nyíregyháza és be akarjuk venni Pécset is. Tessék aktivizálódni, van téma bőven, most már elég konkrét lett a VÁLTOZÁSÉRT. Közben Solitude-közgyűlés is volt, ami titkos, így erről nem számolok be. De megvan, megvan a kiválasztott, már elküldtem Németországba a jelet és várjuk nagyon a végső okét, hogy péntek este elmondjuk mindenki előtt, ki az, aki október elsején beköltözik a kedvenc kastélyomba, ki lesz a következő szerencsefia-vagy lánya. És megvan a következő külföldi is, Louis, aki filmes és a Délegyházi nudista strandon fog lakni. Nem viccelek. Louis egy nagyon érdekes filmet forgat, a színésze minden nap bele fog ugrani egy csónakból a vízbe - három hónapig, télen. A művészélet kemény. Nekem meg mennem kell tárgyalni a nudistafőnökkel a strandra. Nini felvilágosít, hogy ott bizony a dress code az a no-dress. De ne már, most a kerítésnél már gombolkozzak? Mennyit vagyok képes megtenni a csereprogramért? Lóránd Zsófi, aki átadta a stafétát, most megkönnyebbülten mosolyog, na igen, erre a fordulatra nem számítottunk, de ugye pont erről papolunk évek óta, hogy az irodalomnak nyitni kell, hát akkor most nyitás lesz. Itt hívom fel a figyelmet, kedves írók-költők, hogy lehet projektelni és akár csinálhatunk egy nudiolvasót, ha van igény. Ez a reformok éve. KEDD De hogy mi történik ma. Kulcsokat látok meg táblákat, azonnal tudom, hol van cigiző, hol a kölcsönkönyvtár, nyereményjáték, fotózkodás, kis lampionok, lufi, ez az, színes-vidám, így jó megérkezni. Orsival belakjuk a szobát, minden bútordarab mobil, oda esünk, ahova. Aztán recepció és onnan fonalvesztés, mert hogy megjöttök. És sokan vagyunk, és sok helyen. Van térkép, örülök, hogy nem nekem kell rajta tájékozódni, bár fuvarszolgálat is van a szerencsésebbeknek. Látom a kígyózó Jak-sorokat a felső tábor felé túrázni, amikor Ferivel bort megyünk ellenőrizni az Eszterházy Pincészetbe. Van szép oldala is az ügybuzgószervezetiségnek. Ádám lassan megnyit, először nem értem az egyszarvúakat a beszédben, sem a menyéteket, aztán leesik és elteszem mottónak. Hogy megjöttünk, annyi hercehurca után, összejött mégis a kastély, és most már akkor végre lehet álmodozni, és azt igenis lehet bármiről. A fiatal zenészduónál meghallok egy sort a lélek párájáról, miközben Győrfy Kata megkérdezi, mi a baj, mondom neki, a sok tisztség, jaja meg a morzsa, azt takarítom a koncert alatt, még a szememen is. DE jönnek a fiatalok (R25) és minden jóra fordul. Renátó addig lapoz, amíg rányitják a sört, de megtalálja a verset a végén, krízis vége. Pion nagyon jókat kérdez a rendszerválto(ztatás-tás)ról, előjönnek az anyák félelmei, az újratemetések. És a gyerekkori álmok, ahogy összerakom ezt a négyest, az asztronauta űrkutató KErber Balázs vegyi fegyvert készít Borda Rékával, Kovács Kristóf a szabadság sztrádáit szaggatja (alliteráció, köszönöm) a rallyautóval, Renátó pedig elszántan a zsemléket. De összeérnek, egyesülnek a fiatalok a nagy UBORKA-politikashow nosztalgiájában, ahol végre mi, másik generációk is együtt röhöghetünk velük. Este is Karafiáth Orsolya szuperdinós fülbevalóit csodálom és a Borda-vers kék hajú lányát, meg a Sátános csapatot, ott csak Sátánt hallok a horrorsrácok felől (igen, a Márióék), de engem most lefoglal a NagypálIstván. Meg a SirbikAttila. Még éjjel is egyeztetünk, hogy nem tudtam levenni a wifit a telefonomról. Attila, itt is mondom, minden oké lesz, jók lesztek, meg minden, csak érjetek ide. SZERDA Extra igények Nem is gondolnátok, mennyire vagytok macerásak. Erről Zsiga, a mindenes tudna beszélni, biztos ír majd ő is egy naplót valamikor, de az nem lesz nekünk jó. Bár Zsiga igazi úriember, teljesen diszkréten kezeli a helyzetet, csak bízom benne, hogy tartjuk magunkat a hét végéig. A dokumentumok, egyrészt, a jelentkezési lapok értelemszerű kitöltése (na de kedves kollégák, hát nem a szöveggel dolgozunk nap mint nap?), aztán az étel. Igaz, ebben élenjáró vagyok én is a liszt- meg tejallergiámmal, a húsnememésztéssel meg a többi. Tavaly csoda, hogy túléltük mind. Idén ebben is nagyobb szigor, bízzunk Szigligetben és a biztonságos ételben, különben a vega és gyp-szekció eheti egész nap a puffasztott rizst, ami azért nem fair. Aztán külön naplót lehetne írni arról, ki kivel hálna - a dokumentum szerint. Peter, szlovák vendégünk például azonnal bemártja Fercit még jó előre, másik szlovák vendégünket, hogy durván horkol és mentsem meg. Fecó viszont állítja, ő aludt már Fercivel, szóval nincs vele gond. Peter, átlátok a szitán, persze mondtam, hogy nagyon szép lányok lesznek a Balatonon, el is magyarázom neki, mi a teendő krízishelyzetben és mi a különbség az Aludhatok nálad? és az Aludhatok veled? – formulák között. Füldugót viszek, mindent a nemzetközi kapcsolatokért. Ők végül mégsem mernek eljönni. Az utazást még nem is említettem. Hogy nem bírtok onnan jönni, ahonnan megbeszéltük? Na, hát ilyen bonyodalmak vannak, amíg mind ide nem érünk. Idén Fenyvesi Orsival fogok pározok, ő Re: verse-zik és megbeszéljük, hogy nyugiszobát csinálunk, szóval ne zavarjatok minket, ha bezárjuk az ajtót. Lesi Zoli hozza az osztrák részleget, egész héten fordítanak majd, szombaton pedig leleplezés. Szerintem amúgy a Fecó a másik naplós, minket mindig összeboronálnak. Na de hogy mi van ma, reggel boltba megyünk, mert a gyp-sek étele enyhén szólva sem kompatibilis. Ezen azért elszomorodom és hangot adok az allergiások, gyomrosok és vesések jogaiért, nem beszélve a növényszekcióról és a nemivókról, idén én vagyok a straight8-szakszervezetis. Szóval elmegyünk a boltba nagytételezni, közben még érkezések átérkezések, variáltok megint. Megeszek egy laktózmentes túró rudit, addig sem morgok. Orsinak szuper az ébresztője, xliofonos. Erre jó kelni, sajnos ő még nagyon nagyon álmodik, mikor már beszélek neki, hiába, veletek álmodok meg arról mit kell ma elintézni. Elindul egy vírus, Zsigának durva kairkái vannak, Dórinak piros az orra, mindenkinek nyomom a paracetamolt, kiapadhatatlan gyógyszerkészleteink vannak a 16-ban. Most jön az ebéd, utolsó esély, mielőtt morrantok, megátjuk. A re:versek a napfényben fordítanak, és már megint megkérdezitek, én írom-e a naplót, Ferire, Márióra és Orsira kenem meg elkezdem a jajdesokadolgomat. Át lesztek verve csúnyán. A borsórizsemet feljavítom laktózmentes joghurttal és szólok az érintetteknek a titkos munícióról, minderre pedig rányomok egy paradicsomot, nemzeti kaja, szép, megeszem. Kettőkor Amnesty-kötetbemutató Kiss Tibor Noéval és Karafiáth Orsolyával (akinek ma megint nagyon-nagyon jó elvises a fülbevalója) tíz kemény történet és happy endek. Erdőben szülő aidses nők, sterilizálás előtt álló transznemű tengerész hálóingben, süllyed a tengeralattjáró, fogy az oxigén. És a szerencsés meddő nő, aki életben maradhat, mert nem tud szülni. Egy írás mit indít el, ki jöhet ki a halálsorról. 3000 karakter lehet valós, életmentő - na ilyenkor visszajön a hitem. Délután bejövök írni és véletlenül elalszom, de csörgés, viszont így beérek Magolcsay-Nagy Gábor kozmoszelőadására, videóval, zenével és prózavers-kiáltványokkal indulunk az űrbe, mellettünk a galaxisvadász, a forgáslények, masszákból gyúródnak az űrhajók, törökülésben a tejútutazó, a zenére hangolódva kicsit meditálok én is, a szervessé váló hangfalat nézem a videón, a koncentrikus pulzáló köröket és fél órára elfelejtem a pánikot. Amit Sepsi Laci és Márió ellenben újra felgerjeszt bennem, a szöveg izgató hatásairól beszélünk, és itt jövök rá, valami súlyosan kimaradt nekem. Ez visszafordíthatatlan, ezzel az élménnyel vagy találkozol gyerekkorodban (a Bravo Szerelem-szex-gyengédség rovata volt az induló példa), vagy már mindegy. Nem, a vizuális ingerek, képek, videók nem érnek. Ez annyira foglalkoztat, hogy elindítok egy sorkérdést, ,Potozky László, aki fényben óriásszemüvegben, sötétben hatalmas csuklyában ijesztget, azt mondja, neki a saját szövege írásakor volt ilyene, de a hatalom, és a kontroll hatásait én is ismerem, ez más, és hiába megyek körbe, nem jutok előbbre. Győrfi Kata bűvöl egy párt, azt figyeljük, csókolózni fognak-e, egyelőre nincs semmi szerelmi szál, pedig most már egyre többen figyelünk. Már épp egymás száját nézik, amikor beleáll ebbe az egészbe a LesiZoli egy elméleti kérdéssel. Csalódás, mint a Bravomagazin. Eközben a Médeia fiai megérkeznek, a legkisebbek, Orcsik Julcsival az élen, aktívan követik a rocknrollbeállást, a Fenyvesi-Domonkos estet harmonikaszóval. Maximum Rocknroll aztán Minimum Rocknroll. Valaki azt mondta, ami szép, az nehéz. Nehéz írni rólatok, a harmonika után a Domonkos-vers, én lenni, benne a Fenyvesi el innen el, aztán a Médeiák éneklik, hogy mutasd az arcod a kerítésnek. Csutak Gabi olyat táncol, hogy egy Jim Jarmuch-filmbe kerülök, amiben hordókon dobol a jugoszláv, a magyar, a balkáni, a ká-európai valóság, veri a vasakat, ez meg a fülemben, én lenni, el innen el… hiába lesz utána diszkó, most nem, most ezt viszem magammal. CSÜTÖRTÖK Nincs kocsi a Symposionnak, nem tudok elaludni, Ádámnak takarodó előtt bejelentem, erre kell egy gyógynövény. Szerintem elkérem a zenészköltő szekció zenei anyagát és relaxációs gyakorlatokkal elindulok az űrbe, ma jön Sirokai Mátyás is, remélem, lesz nála valami. Ma megérkezik a maradék külföldi csapat, mire felébredek, felülnek Sirbik Attiláék is a vonatra, csak legyünk mind így szépen meg, jó. Bárdos Deák Ágival kijelöltük a forradalmi szalont, első emelet, színes fotelek, oda gyertek robbantani. Moszkvicsokkal álmodok, meg a piros Ladánkkal, jönnek a kutyás rendőrök, security, check, check, passport, id, bag, nono, go. Közben rájövök, mi volt a baj a Bravóval, hogy a lányoknak miért nem volt ez jó, hiszen azokban a szövegekben mindig ők lettek valahogy terhesek a telefontól, vagy amikor a tóban úsztak az ebihalak, vagy mikor megpuszilták őket. Ebben talán csak a fiúknak volt az öröm, a lányoknak nettó elrettentés. Na jó, visszaolvasom a szöveget, most abban reménykedem, a másik valaki, az egy vicces fiú lesz, mondjuk a BartókImi. Rohadt korán van, Attilával kelek, lesz próbaterem, Attila, nagyon szép kiállítást kell, hogy csináljatok, mire ideértek. Gioulioso Timivel meg NagyPállal és Orsival a cukrászdában tegnap megbeszéltük, elindítunk egy pletykát egy fertőzésről és megnézzük, mi lesz. Mert már terjed, hogy fejfájást lehet kapni a fagyitól, de én nem azt eszem. Mondjuk kiterjeszthetjük a paleo meg a sima sütikre is. Check check tovább, megjött Vita Újvidékről, azonnal el is kezdünk dolgozni egy szerb-magyar-német projekten, nagyon jó lesz, kedves JAK-tagok, mehetünk összevissza szerepelni. A szlovák részleg félig haldoklik, de nekem is fogy a Paracetamolom, a betegek mellett megjelennek a másnaposok, sok a fájdalom a teraszon és nincs Aszpirin. Urbán Ákosékba botlok és megtudok egy csomó illegális információt, ezeket nem írhatom le most nektek, pedig érdekes. Fecó szerez bort, azon gondolkodom, elkezdjem-e én is, amit ti már kedd óta csináltok, biztos jót tenne a közösségnek, ha lazábban lótifutiznék, tegnap túl sokan szóltatok, hogy nyugodjak már le. Figyelem a szerelmi szálak bontakozását is, most vagy cserben hagyott a szimatom, vagy tényleg képtelenek vagytok valami izgalmat produkálni. Így nem mehetünk haza. Ma borkóstolás lesz meg 100ezer workshop, ebben bízom, és a letesztelt muskotályban, alattomos-gyümölcsös, ma más csillagállás lesz. Irgalmatlan fáradt vagyok, Orsival kenjük a hidratáló krémeimet, kétféle van, egymásra kenem őket, ha ez sem segít, akkor bizony elmegyek aludni és offollak benneteket. Közben kocsizunk Vitáért, aki előző este óta meg sem állt a vonattal,és mégis mosolyog, azt mondja, fine. Folyik az idő, végre kisüt a nap, nem érek be a legfrissebb JAK-kötetekre, de Borsik Miki sem, aki a pályaudvarokon reked és egy másik vonattal máskor. A vonat lesz a nap mumusa, Ágival mi elindítjuk a kiscsoportos aktivzimust, lelkesíti az osztrák hölgyeket, legyen nagy banzáj szept. 26. 100 ezer költő. Nektek is küldtem ki meghívót, ha már itt tartunk, légyszi válaszoljatok az emilekre, mert most már élesedik az esemény. Tanárnénisre szigorítom magam, Attila eltűnik, és nincsenek a vonaton sem, egyedül jön vissza a sofőr, se főhős, se zenekar. Legjobb barátom, Elemér meg is kérdezi, ha haragszol a bácsira, piros lesz a fejed? Aztán azt látom a 100ezer ajtajában, hogy elsuhan egy pöttyös szoknya hatalmas zsákokkal és vágódik be a másik eseményajtó. Innentől párhuzamos valóságok vannak, elindul hivatalosan is a V4 workshop, a Solitude, a nemzetközi dolgok, egyszerre kellene lennem két helyen. Fokozódik. Megjön Tolvaj Zoli és Hartay Csaba újra, Tehát innentől mi az Eszterházy-pincébe sétálunk, újdonsült barátom, Elemér meséli, hogy vannak a szemtelen markolósok, akik nekimennek direkt a vonatoknak és úgy megkondítják őket, hogy megfájdul mindegyik feje. Nálunk is valami hasonló mese van, mert egyre többen jönnek a gyógyszertárba kínzó fejproblémákkal, sokan a teraszon várják, hogy legyen már vége, én most a borkóstolón igyekszem felejteni, hogy eltűnt a szabadkai különítmény. Visszafelé, német poppunkon innen, a másik szállás micimackós plédjén, rácsos kiságyán túl, Goebbelsről sajnos lemaradva a Sympo-esten összeérnek a párhuzamosok, Attila pedig bent ül. A lányok is, a zenekar is. Magic. Márió épp a Technologie und das Unheimliche-fanzinról mesél, a kiáltványról mint műfajról, ami kulturális vírusként fogható fel, és a jó benne, hogy egy ellenkiáltvánnyal utána ellenvírust is létre lehet hozni. Mutasd meg a tumorod és megmondom, ki vagy - folytatja Bartók Imi a mutánscirkusszal és elmeséli, mi a fixációja. A jegyzetemben itt az van: kutya-alapélmény. Nem akarok beljebb menni. A Brestyánszky lányok gyönyörű dark zenéje, az ének, a nagybőgő is, hallgattam volna még a manifesztó-etűdöket, de jobban leszek a diszkótól. Két kattintásra vannak a kéziratomtól - mondja Imi, amikor Rékával testőrséget toboroz a laptophoz. Fiatalok, nagyon szemtelenek vagytok, kitörölgetitek a számainkat. Mi a gond a Dzsingisz kánnal meg a DJ Bobóval. Zenei nevelőtáborrá alakulunk, eltűrünk egy Soeerii Pooeleket, cserébe nekik Haddaway. Aztán megvan a főpillanatom, rizikós, félek, de beteszem és akkor. Mindenki megkapja a szoknyáját, NagyMártit látom piros hurrikánként, mellette BalajthyÁgi, Vásári Melinda, Réka, CsutakGabi, és látom, végre, a fiatalok is, akiket nem ismerünk még, most mind együtt. Lambada, boldog vagyok. PÉNTEK Ez a nap összeér és L. Varga szobájában kezdődik, ha az elejétől nézem. Ági, Péter, Mezei Gábor meg én és a Hip Hop Boys, a Tiltott szerelem, egymást hergeljük, ki tudja a szöveget. Megy végig, egészen a Szerelem angyaláig, itt L. Varga kiütéssel nyer. Mezei Gábor punkénekes volt Miskolcon, vele is nyomunk egy másik repertoárt, Fodor András Makarenáját Nini tanítja az egész csapatnak, lampoinokba vagyunk itt már öltözve, L. Varga szerintem a Mr. Presidentet is tudja kívülről. Balajthy Ági pedig a szerelmi képregényfilmekre emlékszik, kitör egy szájherpesz az Első csókban, Justine pedig Jeromot gyanúsítja, hogy megcsalta, pedig egy koszos pohár tehet az egészről. Csutak Gabival Pokolgépet énekelünk a teraszon, Gabi értelmezi is a szöveget, Most kell árts vagy most kell érts, most kell gyűlölj, vagy most kell félts, Makaréna. Frissen-vidáman kelek Orsi xilofonjára 1-2 órával később. Innentől – ez elég ciki – de Litera.hu copypaste egy kicsi igazítással: PÉNTEK Ezt a napot nagyon várom, Solitude-est lesz, megérkezik Angela Butterstein, az Akademie Schloss Solitude sajtóosztályának vezetője is a vonattal. Ahogy a Solitude-atlasz híre is, több száz író, köztük 8 magyar szövegeivel, a világ minden tájáról, nálunk Pápa, Budapest, Nyőgér. Meg a kastély, Manuel Ferrari és Andreas Bolm filmje, szellemek a ködben, Karl Eugen herceg és a kék cipők, doboló-táncoló fiúk, a csövek, Aaron Kunin tweedzakója az erdőben, Silvia Rosanival a kábeleink, jó lesz, remélem, szeretitek majd. 25 éves a stuttgarti Solitude akadémia, és 10 éves a Solitude-JAK csereprogram, és végre kimondhatom, Szőcs Petra a jubileumi nyertes, ő indul októberben a kastélyba. Este alig bírom ki, hogy ne mondjam el neki, amikor táncolni hívnám a büfében, és beszélgetünk (neki fekete sávos lambadaszoknyája volt, az enyém fekete alapú és neonszélű). Persze addig még annyi workshop van, hogy azt sem tudom, mikor hova. A rózsalugasban kezdünk a Visegráddal, megbeszéljük a jövő évet, kiterjesztjük a világra az interaktív irodalmi hálót, szervezünk és beszervezünk. Ugyanez a 100ezer költő, már események alakulnak Pozsony, Szerbia, Bécs meg mi, lassan egy kémfilmben kezdem érezni magam, Angelával kiszökünk a Patkóba enni, meg hogy ne is lássalak benneteket, addig megjön Gerevich András is, tele lesz a kastély a Solitudeosokkal. Igazi kastélytalálkozó, de előbb Lichter Péter és a Polaroidok-film, persze itt is (sajnos)a zenére figyelek először: Kiskacsa fürdik, SudriSudir, never existed Beatles, titirititi never existed shitty rap, így mondta a Lichter Péter. Kiss Noémiék a párhuzamos könyvtár párhuzamos beszélgetésén, sajnos ezt nem hallom, csak a szirénát, na ki nyomta meg a piros tűzjelző gombot? Pont a Solitude-program előtt, dejavue-m van, mert abban a kastélyban is megszólalt már, amikor egyszer valaki kolbászt főzött és elaludt, de akkor jöttek a tűzoltók is. Csavarókban másztam ki a folyosóra, akkor sem vettem komolyan, most sem, the show must go on. Megnézzük a filmet, végre, csőzajok, motorok, fűrész meg minden. Bekérdezek, pletykákat akarok a kastélyról hallani, pont mint a tűzriadós eset, de Dénes (Krusovszky) nem hagyja magát. Gerevich András megment a leégéstől és megmutatja a vaddisznóküzdelem sebeit. Nini a nemzetközi tojásprojektjéről mesél, fújt, tömött, szúrt, kirakott mindenféle tojásokból kiállítás, őrület, na végre Dénes is kötélnek áll és mindenféle szerkezetekről meg épületekről mesél. András a kollaborációkról, alakulunk, ma nem lesz semmi Heidegger itt, csak móka meg nyeremény, Petrát átvágom, hogy benn maradjon végig, azt mondom neki, Bach Máté egy megbízhatatlan, nem tudom, marad-e fotózni, így tuti ott lesz az eredményhirdetésen. Boldogság, még dj-zni is felkérnek. De erre nem kerül sor, mert Bartók Imi lesz ma a rezidens, legalábbis fél hétkor ő ül már egyedül a bálteremben, amikor visszaérünk a vasútról, Angela vonata hatkor ment, Madonnára távozunk, Gaborják Ádámmal hallottuk a lélekharangot, hatkor a vonat előtt, Badacsonyban, like a prayer. SZOMBAT Most fél kilenc van, xilofon, Orsi nyomna vissza, de le kell adnom a Litera-naplót, és hát kedves naplóm, itt vagy te is. És mindjárt workshopösszegzünk még egyszer utoljára a rózsák között. Most eszembe jutott az első naplóm - mondtam a szennyeskiteregetést, ha kétségbeesem, igaz? A naplóm címe PONY volt ipszilonnal és egy bazinagy pónifej volt rajta. Akkor még lómániás voltam, egészen addig, amíg fel nem ültem rá (12éves), és rá nem jöttem, hogy mozog alattam. Na onnantól maradt a Pony bicikli. De most napló. Tudom, hogy arra vagytok kíváncsiak, hogy kitől mit hallgatóztam ki, meglesz-meglesz, keine Panik. Meg kellene lógni, túl felelős ember lettem. 2010-ben mekkora punkbuli miatt szöktem el a táborból és mennyire jól tettem. Közben elkezdtem élvezni ezt az egészet. Ez jót-rosszat jelent? Elhoztam a kedvenc Barthes-kötetem, hogy a kellő alkalommal bedobjak egy kis intellektust más tollából, és végképp kiröhögtessem magam a régi énemmel. Még tudom, hova kell lelépni oda Badacsonyba. Orsi behoz egy duplakávét, úgy alszol, mint egy múmia, mondja, úgy is érzem magam, nem veszem le a napszemüvegem. A Batmanem zárva hever, mellette a Goebbels és a Sympo, de ez már csak holnap ilyenkor, amikor mind eltűnünk. Három órája fiúdiszkó, Dénesnek beszélek korábban arról, hogy a szemüvegesek lehet nem mernek táncolni. Vannak mondatok, amiknek nem tudom, miért kezdek neki, ez is egy ilyen, mindenesetre Dénes most már táncol, Urfi Péter (akinek újfent a nevem mondom, mikor megkérdezi, te meg ki vagy? és mondja, jaja Solitude), Szabó Marcell, TolvajZoli és a fanki. A tűzoltócsengőt lekapcsoló ember még mindig fenn van, kockás ingje van, mint a fiúknak a diszkóban. De most fel kell kelni, xilofon, megbeszélés meg workshop. Összerántjuk a V4, 100 és Soli fedőneveket, masszívan fogjuk elárasztani Európát költészettel a lugasban, zászlózunk és hirdetünk, tudtam előre, hogy durva lesz. Nincs alapozóm, mindenki azt kérdezi, hogy vagyok, pedig szerintem ti sem néztek jobban ki most már. Közgyűlés lesz, az mindig nagyon hosszú, megpróbálok beírni valami poént, de szerintem nem lesz, majd csak kezeket lengetünk órákig. Imi tartja a lelket bennem, a jelenet a lépcsőn, hogy bulika, és Fecóval kell egyet Flipper Öcsizni. Strandolni akarok, napozni, labdákat látni és nem beszélni az irodalomról. És leírni az igazán érdekes dolgokat, Orcsik Roland több ilyet is mond hajnalban, de egyiket sem lehet itt megosztani, Roland elég csúnyán beszél néha. Julcsinak van most egy varázsgyűrűje, azzal fegyelmezi a fiúkat, délben elkapom, sokat hánytok, ezt rendbe kell tenni. Az ebédlő a helyszín: I’m in lo-o-o-o-ove – énekli KerberBalázs -, és akkor elüti a bohócot a teherautó. Tudom, hogy Imi a másik naplóíró, Trapp Dominikával, Miklósvölgyi Zsolttal ülünk a biztonságos rizs mellett, mikor a fiúk nekem állnak. Nagyon rossz, Imi egész héten felbukkan és úgy néz. Nem kérek cukkinit, veszélyes, most a gyomorfertőzés a téma, már nem tudok gondolkodni. Valahogy átkerülök a régi könyvtárba, Szépségem - kólát mutat az L. Varga és rám kacsint, legyen ma Kozmix. A bohócra gondolok, ha elcsapja a teherautó, nem beszél többet a klipben. Nagyon sokat beszélünk itt most. Van a közgyűlés, integetünk, ki kell mennem, a szemem fáj, Potozky kötekedik az új tagokkal kapcsolatban. Árulkodós óvodásra fáradok, Elemér szóba sem állna velem, A RE: Versen egyet tudok jegyzetelni: „egyedül indulok bőröm keresésére, szegény emberbőröm, merre…” Látom magunkat mind, egy szép csorda vagyunk, a csoport szó romantikus, nem, na, de látom, reggel lesz, együtt megyünk a zsákokkal csendben, mint a kocsi után a bohócok, nyúzottan, és ez az, amikor kimondom, soha többet, hogy ez igaziból szép. Forrás: litera.hu
0 Comments
Leave a Reply. |